Nem az, amit te teszel

Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig.  (Máté 20:8)

Ez a példabeszéd Jézus azon állításával kezdődik, hogy a mennyek királysága hasonló ahhoz az emberhez, aki ingatlant birtokol.

Kora reggel kimegy munkásokat felfogadni, hogy azok a szőlőjében dolgozzanak napközben. Egy dénár volt a megállapodott munkabér, ami egy normál napi bérnek felelt meg. Később – olyan délelőtt 9.00 tájban – a gazda megkérte a piacon álldogálókat, hogy dolgozzanak ők is a szőlőjében, nem egy konkrét összegért, hanem úgymond “ami jogos”.

A gazda további munkásokat bérelt fel délben, délután 3.00-kor és még délután 5.00-kor is, pedig ekkor már csak egyórányi munka maradt. A zsidó törvény szerint a munkabért minden este, napnyugta előtt ki kellett fizetni. Amikor elérkezett a fizetés ideje, a gazda minden embernek egy dénárt fizetett. Az egész napot átdolgozók morogni kezdtek, mivel azt gondolták, hogy ők többet fognak kapni. Az egyezségük alapján azonban egy dénár volt a bérük.

Isten kegyelméről kapunk leckét ebben a példázatban. A történet azt mondja el, hogy lehetetlen a Mester nagylelkűségét kiérdemelni, és sem a többet, sem a jobban teljesítők nem különböznek másoktól. A tulajdonos azonos díjat adott mindenkinek, aki a szőlejébe jött dolgozni, ennek megfelelően Isten ugyanazt a jutalmat adja (örök élet) mindazoknak, akik hittel Hozzá jönnek. Jézus azt mondta, hogy a királyság javai azonosak mindenki számára, akik alávetik magukat a Királynak, függetlenül attól, hogy mit tettek és milyen régen menekültek meg.

Valójában nem számít, hogy milyen régóta ismered az Urat, vagy hogy mennyit tevékenykedtél a Királyságában, velünk együtt fogsz a Mennybe kerülni, és ugyanaz a szeretet, megbocsájtás, és szívesség lesz osztályrészed, mint a többi hívőnek. Légy ma igazán boldog, hogy az vagy aki vagy, és képes vagy a részedet elvégezni, Isten pedig kedvel téged.

Vélemény, hozzászólás?