Foglalkozás nem hívőkkel

Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: “Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.” (Lukács 19:8)

Zákeus gazdag ember volt, ám Jézus nem kérte arra, hogy adja oda mindenét a szegényeknek, ahogy ezt a gazdag ifjú esetében tette. Nyilvánvaló, hogy Zákeus megtért és  többé már nem a pénz volt az istene. Ezenfelül Zákeus a Mózesi Törvények jóvátételi szabályait meghaladóan felajánlotta valamennyi javának felét a szegényeknek, illetve az általa elvett javak négyszeres visszatérítését ígérte.

Zákeus vámszedő volt, és a vámszedőket zsidó társaik – különösen a vallásos zsidók – gyűlölték. A bűnösök lehető leghosszabbikának tartották őket, ezért a zsidó vallási törvények előírták, hogy az odaszánt zsidók nem érintkezhettek egyetlen vámszedővel sem. Elképzelhetetlen dolog volt együtt enni egy vámszedővel, mivel ezt a bűnében való részvétellel azonosították. Ez a magyarázat arra, hogy miért reagáltak olyan ellenségesen az emberek, amikor Jézus együtt étkezett Zákeussal.

Jézus nem azért evett Zákeus házában, hogy annak bűneiben részestárs legyen, hanem hogy kiterjessze rá a kegyelmét és megbocsájtását. Ez minden esetben fontos kritériuma annak, hogy megítélhessük, vajon egy bizonyos szituációban részt vállalhatunk-e. Más emberek vétkeiben nem szabad részt vállalnunk, de az Úr azt sem akarja, hogy teljesen visszavonuljunk a világtól. A föld sója vagyunk (Máté 5:13), és ahhoz, hogy bármi jót cselekedhessünk, elő kell bújnunk a “sótartóból”.

Ha Istennel helyes viszonyban tudsz  maradni a szívedben miközben mások felé szolgálsz az Ő szeretetével, akkor helyes dolog a bűnösök társaságában lenni. Másrészt, ha ez visszahúz az istentelenség felé, akkor megtérésre van szükséged, majd Szellemben kell visszatérned, vagy pedig távol maradni ettől a helyzettől.

Vélemény, hozzászólás?