Így szólt tehát: “Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. (Lukács 19:12-13)
Ebben a példázatban Jézus arról beszélt tanítványaival, hogy elmegy és hosszú idő fog eltelni addig, amíg újra visszatér a földre, hogy fizikai módon uralkodjon. Ezalatt mi, az Ő teste a Tőle kapott hatalommal, az Ő nevében kereskedünk, amíg vissza nem tér.
A nemes ember hívatta a szolgáit és felelősséget bízott rájuk: kezeljék uruk pénzét, amíg az távol van. Ezek a szolgák Jézus követőit reprezentálják, nem pusztán arról van szó, hogy nem tagadják meg Őt, hanem aktívan odaszánják magukat a szolgálatra.
A tíz szolga egyike magát szolgálta, nem pedig urát. Semmit nem csinált azzal, amit az úr neki adott. Ezt a gonosz szolgát megfosztották attól is, amilye volt és odaadták annak, aki bölcsen kezelte ura pénzét. A példázat azt illusztrálja, hogy az Úr elvárja tőlünk a növekedést. Valójában szinte minden példázatban Isten növekedést vagy szaporodást vár.
Mi volt az a dolog, amivel a gonosz szolga nem rendelkezett, ami arra indította az urát, hogy vissza vegye az odaadott pénzt? Ez a hűség volt. Aki hűséges abban, amit Istentől kap, még többet fog kapni, azok pedig akik pazarlóak azzal, amit Istentől kaptak, elveszik tőlük azt és másnak adják.
Azért vagy itt a földön, hogy kereskedj. “Kereskedés” alatt Jézus azt értette, hogy bölcsen használd az Úrtól kapott dolgaidat. Ma, abban a tudatban élj, hogy Jézus egy napon visszatér, te pedig számot fogsz adni arról, hogy mit kezdtél azokkal az ajándékokkal és forrásokkal, amiket Ő rád bízott.