Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt. (János 11:14)
Először Jézus úgy beszélt Lázárról, mint aki alszik, de most egyértelműen Lázárt halottnak mondja. Azért mondta ezt, mert a tanítványok természetes gondolkodásmódja szerint a halál végleges állapot, de az alvás nem. Amikor Jézus azt mondta, hogy Lázár meghalt, akkor ez látszólag ellentmondásban volt azzal, amit cselekedni szándékozott (feltámasztani Lázárt a halálból), de a 15. versben Ő tovább ment: “és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek.” Lázár feltámasztására utalt, amely a negatív tényről tett kijelentését a hit pozitív megvallásává fordította (a halálból való feltámadás).
Sok ember összezavarodik ezen a ponton. Visszautasítják, hogy beszéljenek, vagy elfogadjanak bármely helyzetet, ami ellentétben áll Isten nekik adott ígéreteivel. Bizonyára kívánatos, hogy elkerüljük a problémáinkról való beszédet, és erre még igei precedenst is találunk. (2Királyok 4:20,26) Ebben az esetben Jézus elkerülte, hogy Lázár helyzetét úgy írja le, ami félelmet keltett volna tanítványai szívében, de amikor nem értették meg a dolgot, Ő kijelentette a természetes tényt.
Egy igaz, pozitív megvallás nem tagadja a természetes körülményeket. Csak azt utasítjuk vissza, hogy a természetes körülményeké legyen az utolsó szó! A nagyobb, szellemi igazságot mondjuk, ahogy Jézus is tette, az Ő példáját kellene követnünk. Ezért nem helytelen elismerni egy fizikai probléma tényét, mint pl. a betegség addig, amíg egyenlő, vagy nagyobb mértékben elismerjük egy szellemi igazság érvényességét, “az Ő sebeiben gyógyultunk meg”. (1Péter 2:24).
Ne tagadd le a problémáidat, amelyek ma az életedben léteznek, hanem azt tagadd, hogy ezeknek a problémáknak joguk van továbbra is létezniük az életedben, azzal, hogy megvallod a hitedet Istenben és az Igében.