Ne nézz vissza!

És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. (Zsidó 11:15)

Ha Ábrahám és Sára azzal az országgal foglalkoztak volna, amelyet elhagytak, akkor megkísérthette volna őket a visszatérés gondolata. Mivel azonban számításba sem vették ezt az országot, még csak kísértést sem jelentett számukra a visszatérés. Micsoda kijelentés! A kísértések a gondolataikkal álltak kapcsolatban. Nem jelenthet számodra kísértést az, amin nem gondolkodsz. Tehát urald  a gondolataid, így elkerülheted a kísértéseket. Erőssé válhatunk Istenben, ha elkerüljük a kísértéseket. Azáltal, hogy uralkodunk a gondolataink felett, pontosan ezt érhetjük el.

Sok hívő a cselekedeteit próbálja kontrollálni, de nem veszi észre, hogy a cselekedetek közvetlen eredményei a gondolkodásuknak. Megengedik maguknak azt a luxust, hogy olyan dolgokon gondolkodnak, amelyeken nem kellene, és amikor megjelenik a kísértés, akkor küszködnek azzal, hogy hűségesek maradjanak Istenhez. Gyakran  csodálkoznak azon, hogy vajon miért tapasztalnak folytonosan kísértéseket? A gondolataik miatt.

Isten arra hívott bennünket, hogy hagyjunk magunk mögött bizonyos dolgokat. Lehet, hogy ez nem egy ország, hanem egy életstílus, vagy bizonyos barátok. Talán valamilyen szokások, vagy hobbik. Megkér bennünket, hogy tegyük ezeket le. A titok, hogy képesek legyünk eltávozni ezektől, nem abban áll, hogy folyamatosan velük foglalkozunk. A Vajon mi lenne ha…? gondolat minden esetben a hit gyilkosa. Nincs szükségünk arra, hogy visszanézzünk, arra van szükségünk, hogy előre tekintsünk Isten ígéreteire és elhívására.

Ma fordítsd el a gondolataid azokról a dogokról, amiket magad mögött hagytál, és fordítsd azok felé, amelyek a Jézus Krisztusban való életedben előtted vannak. Tekints arra hitben, amire Isten elhívott téged, és azokra a csodálatos testvérekre és testvérnőkre, akikkel együtt fogsz haladni ezen az úton. Tapasztalni fogod, hogy a pozitív gondolataid reménységet hoznak a kísértések helyett.