Nem hívőkkel egy társaságban

Zákeus gazdag ember volt, ám Jézus nem kérte arra, hogy adja oda mindenét a szegényeknek, ahogy ezt a gazdag ifjú esetében tette. Nyilvánvaló, hogy Zákeus megtért, és többé már nem a pénz volt az istene. EzenfelÜl Zákeus a mózesi törvények jóvátételi szabályait meghaladóan felajánlotta valamennyi javának felét a szegényeknek, illetve az általa elvett javak négyszeres visszatérítését ígérte. Zákeus vámszedő volt, és a vámszedőket zsidó társaik – kÜlönösen a vallásos zsidók – gyűlölték.

A bűnösök lehető legrosszabbikának tar tották őket, ezért a zsidó vallási törvények előírták, hogy az odaszánt zsidók nem érintkezhettek egyetlen vámszedővel sem. Elképzelhetetlen dolog volt egyÜtt enni egy vámszedővel, mivel ezt a bűnrészességgel azonosították. Ez a magyarázat arra, hogy miért reagáltak olyan ellen ségesen az emberek, amikor Jézus egyÜtt étkezett Zákeussal. Jézus nem azért evett Zákeus házában, hogy annak bűneiben ré szestárs legyen, hanem hogy kiterjessze rá a kegyelmét és megbocsá tását. Ez minden esetben fontos kritérium, hogy megítélhessÜk, vajon egy bizonyos szituációban részt vehetÜnk-e.

Más emberek vétkeiben nem szabad részt vállalnunk, de az Úr azt sem akarja, hogy teljesen visszavonuljunk a világtól. A föld sója vagyunk (Mt 5,13), és ahhoz, hogy bármi jót cselekedhessÜnk, elő kell bújnunk a „sótartóból.” Ha Istennel helyes viszonyban tudsz maradni a szívedben, miköz ben mások felé szolgálsz az Ő szeretetével, akkor helyes dolog a bűnö sök társaságában lenni. Másrészt, ha ez visszahúz az istentelenség felé, akkor megtérésre van szÜkséged, majd Szellemben kell visszatérned – vagy pedig távol maradni attól a helyzettől.