Nincs mentség Augusztus 5.
Lk 12,45-48 „
Aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
(Lk 12,48)
A fenti igevers Isten ítéletének különböző mértékéről beszél, amely a bűnt elkövető személy ismeretén alapul. Mózes 3. könyvének teljes negyedik fejezete a tudatlanságból elkö vetett bűnökkel foglalkozik. Jézus ezt mondja a János 9,41-ben: „Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjá tok: látunk, megmarad a bűnötök.” A Róma 5,13 szerint: „a bűn nem róható fel, ha nincs törvény.”
Az 1. Timóteus1,13-ban Pál azt mondja, hogy azért nyert irgalmat, mert „hitetlenségében tudatlanul cselekedett.” A bűn, amiről beszél, a káromlás volt, mely Jézus tanítása szerint nem megbocsátható, ha a Szent Szellem ellen történik. Láthatjuk, hogy Pál esetében a tudatlan ság lehetőséget biztosított számára a második esélyre. Ha az igazság meglátása után is folytatta volna a káromlást, bizonyára megfizette vol-na az árat.
Nem mondhatjuk, hogy az a személy, aki nem rendelkezik Isten akaratának teljes kijelentésével, az ártatlan, függetlenül a cselekedete itől.
A 3. Mózes 5,17 világossá teszi, hogy az egyén akkor is bűnös, ha tudatlanságában vétkezett. A Róma 1,18-20 alapján minden ember intuitív ismerettel rendelkezik Istenről, mellyel felismeri, sőt megérti az istenséget. Ez a fejezet később megmagyarázza, hogy az emberek megtagadták és megváltoztatták ezt az igazságot, amit Isten adott, így nincs mentségük. Senki sem állhat Isten elé az Ítélet Napján azt mondva: „Isten nem tisztességes.” Isten minden valaha élt személynek – tekintet nélkül arra, hogy mennyire távol, vagy elszigetelten élt – megadta a lehetőséget, hogy megismerje Őt.