De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: “Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek. (Lukács 9:55)
Amikor egy szamáriabeli falu elutasította Jézust, a tanítványok ezt mondták: “Akarod, hogy megparancsoljuk, hogy a mennyből tűz szálljon alá és elpusztítsa őket, ahogy Illés is tette?” (Lukács 9:54). Ez helyes volt az Ószövetség összefüggésében, de Jézus megdorgálta őket. Azért tette ezt, mert nem felelt meg Isten kegyelmének, amit Ő az emberiségnek hozott.
Jézus nem azért jött, hogy az emberek életét tönkretegye, hanem hogy megmentse őket. (János 3:16; 10:10.) “Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét.” (2. Korinthus 5:19.) Jogosan tette ezt, mivel elhordozta a bűneinket (Ézsaiás 53:4-6) és az ezzel társuló isteni haragot. (Máté 27:46; Zsidó 2:9.) Ő nem utasította el Isten bűn elleni ítéletét, hanem magára vette azt. (2. Korinthus 5:21.) Ennélfogva képes volt kiterjeszteni Isten kegyelmét és irgalmát azokra, akiknek ítéletre kellett volna menniük Mózes törvénye alapján. (Apcsel 13:38; 39.)
Az Ószövetség Törvénye olyan volt mint egy bíró, aki ítéletet mond a bűn felett. Jézus ügyvédünkként lépett fel. Ennél még tovább ment, helyettesünk lett “hordozva bűneinket saját testében a kereszten.” (1. Péter 2:24.) Nem tette tönkre Isten ítéletét; saját magában betöltötte azt azért, hogy mi szabadon elmehessünk. Ez pedig örökre megváltoztatta Isten bűnös emberekkel való bánásmódját.
Annak fényében, amit Jézus az Újszövetségben tett, megbocsájtva az összes bűnünket, nekünk többé sohasem kell visszafordulnunk, és Isten haragját másokra szabadítanunk, ahogy az Ószövetségben volt. Különbség van az Ószövetség Törvénye és az Újszövetség Kegyelme között. “Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.” (János 1:17.) Növekedj ma a kegyelemben és bocsáss meg, imádkozz azokért, akik helytelenül cselekesznek és elutasítják Jézust.