Nyugodj meg a szeretetében! 

Nyugodj meg a szeretetében!                                                                              Március 19.

János 5,16: „Emiatt üldözték a zsidók Jézust, és meg akarták Őt ölni, mert ezeket tette szombaton.” (KJV)

JÁNOS 5,16-27

A szombatot a Szentírás először a 2Mózes 16-ban említi, amikor az Úr csodálatos módon mannával látta el Izrael fiait a pusztában. Az izraeliták azt a parancsot kapták, hogy a hatodik napon kétszer annyit gyűjtsenek, mert Isten a hetedik napon nem ad. Röviddel ezután az Úr elrendelte a szombat megtartását a Tízparancsolatban, amelyet a Sínai-hegyen adott át Mózesnek a két kőtáblán. (2Móz 20,8-11) Ebben a parancsolatban Isten összekapcsolta a szombatot azzal, hogy a teremtés hetedik napján megpihent.

Ahogy a Kolossé 2,16-17-ben olvasható, a szombat szimbolikus volt. A 2Mózes 23,12 szerint a szombat egyik célja az volt, hogy az embernek és állatainak minden héten legyen egy pihenőnapja. A mai orvostudomány bebizonyította, hogy szervezetünknek minden héten legalább egy nap pihenésre van szüksége ahhoz, hogy a legjobb formában működjön. Az 5Mózes 5,15 világosan kijelenti, hogy a szombat emlékeztetőül szolgált a zsidóknak arra, hogy rabszolgák voltak Egyiptomban, és nem a saját erejük, hanem Isten természetfeletti ereje szabadította meg őket a fogságból. Az Újszövetségben azonban a szombatnak még egyértelműbb célja van. A Kolossé 2,16-17-ben Pál kijelenti, hogy a szombat csak árnyéka az eljövendő dolgoknak, most pedig Krisztusban beteljesedett. A Zsidó levél 4,1-11 a szombati nyugalomról beszél, amely minden újszövetségi hívő számára elérhető, de nem feltétlenül működik. Ez az újszövetségi szombati nyugalom egyszerűen az Istennel való kapcsolat:  többé már nem a saját erőnkből cselekszünk, hanem hagyjuk, hogy Isten munkálkodjon rajtunk keresztül. (Gal 2,20; Zsid 4,10)

A szombat nem egy nap, hanem kapcsolat Istennel Jézuson keresztül. Nyugodj meg a szeretetében, és engedd, hogy ma használjon téged!