Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. (1 János 4:19)
Meglepő számomra, hogy mennyire elhanyagoljuk ennek az egyszerű és világos igének az igazságát. Isten nem azért szeret bennünket, amit teszünk – mi szeretjük Istent azért, amit értünk tett. A szellemi dolgokat illető valamennyi hibának itt található a sarkalatos pontja.
Minden, amit teszünk, Isten szeretetére adott válasznak kellene lennie, nem pedig annak megszerzésére irányuló törekvésnek. Bármilyen jó cselekedet – függetlenül annak az értékétől – elfogadhatatlanná válhat Isten számára, ha az a motivációnk, hogy megszerezzük jóindulatát azon keresztül, amit teszünk. Ő nem a teljesítményünkre alapozva kapcsolódik hozzánk. Dicsőség Jézusnak! Isten akkor ajánlotta fel a szeretetét, amikor még bűnösök voltunk. (Róma 5:8.) Azért szeret bennünket, mert Ő a szeretet, nem azért, mert mi szeretetreméltóak vagyunk.
Amikor nagyra értékeljük Isten meg nem érdemelt szeretetét, akkor tudjuk Istent igazán viszontszeretni. Isten szeretet (1 János 4:8) és minden szeretet tőle jön. A szeretet nem belőlünk fakad. Akkor tudunk Istennek és másoknak szeretetet adni, miután Tőle kaptunk.
Nyugodj meg! Nem kell magadra erőszakolnod, hogy Istent szeresd. Mindössze azt kell tenned, hogy a figyelmedet arra összpontosítod, hogy Ő mennyire szeret téged. Ahogy kezded ma felfedezni Isten szeretetének mélységeit feléd, automatikusan viszont fogod szeretni. Elkerülhetetlenül! Ahelyett, hogy arra összpontosítasz, amit az Úrért kellene tenned, összpontosíts arra, amit Ő már megtett érted. Azután a szeretet és megbecsülés szabadon fog áramlani a szívedből szerető Atyád felé.