Önkeresés vagy Isten keresése

Jézus ezt válaszolta nekik: “Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. (János 6:26)

Jézus ismerte az emberek szívét, ennélfogva nem bízta magát erre a tömegre. Mindössze egy nappal ezelőtt ezek az emberek megpróbálták erővel megragadni és királlyá tenni, de Ő visszavonult és az egész éjt imában töltötte.

Úgy tűnt, hogy a tömeg Jézust keresi, de valójában arra próbálták Jézust használni, hogy a saját céljaikat keressék. Igaz, hogy nagyon sok személyes haszna van annak, ha Jézust szolgáljuk, de a haszon sohasem válhat a célunkká, vagy kívánságunkká. Minden dologban Jézusé a kiválóság (Kolosszé 1:18.) Jézus feltárta az emberi szívek valódi szándékait azzal, hogy erőteljesen prédikált az elkötelezettségről. Az önközpontú emberek megsértődtek és elmentek, míg azok, akik letették az életüket, hogy megtapasztalják Isten túláradó életét, maradtak. Az Istennek való elkötelezettség (nem annak, amit Ő produkálhat) választja el Isten igazi imádóit a hamis imádóktól.

Amikor Jézus kijelentette, hogy Ő az egyetlen út az Atyához (János 14:6), az emberek mérgesek lettek. Büszkeségünket, testi természetünket mindig feldühíti, ha arra gondolunk, hogy igaz cselekedeteink nem képesek megmenteni bennünket! De Jézus világossá tette, hogy az üdvösségben egyetlen részünk, hogy hiszünk. Hiszünk, de mit? Hiszünk Benne és az áldozatában – nem a miénkben. Az üdvösség egy ajándék, nem lehet megvásárolni. (Róma 10:2,3.) Kaptad már magad azon, hogy annyira elszántan kerested Istent egy bizonyos területen, hogy megfeledkeztél a legnagyszerűbb csodáról, Isten szeretetéről és megváltásáról, melyet az Ő Fián keresztül adott neked? Ma emlékezz meg az Ő áldozatáról és arról, hogy mennyire szeret téged. Ez az igazság minden mást helyes perspektívába fog helyezni.

Vélemény, hozzászólás?