Oszd meg Isten szeretetét! Augusztus 27.
Lukács 19,8: „Zákeus pedig odaállt az Úr elé, és ezt mondta: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak.” (RÚF)
LUKÁCS 19,1-8
Zákeus gazdag volt, de Jézus nem kérte tőle, hogy adja minden vagyonát a szegényeknek, ahogyan a gazdag ifjútól kérte. Zákeus már megbánta a bűnét, és a pénz többé már nem volt az istene, ahogy azt a cselekedetei is tükrözték. Úgy tűnik, Zákeus túllépte a mózesi törvényben megkövetelt kárpótlás mértékét, hiszen felajánlotta, hogy a vagyona felét a szegényeknek adja és négyszeresen fizeti vissza, amit ellopott.
Zsidó honfitársaik gyűlölték a vámszedőket. A vallásos zsidók különösen megvetették őket – mint a bűnösök megtestesítőit –, és a vallási törvények tiltották, hogy az istenfélő zsidók a vámszedők társaságában legyenek. Elképzelhetetlen volt, hogy együtt egyenek egy vámszedővel, mivel ezt a bűneiben való részesedésnek tekintették. Ezért reagáltak az emberek olyan negatívan arra, hogy Jézus Zákeussal evett.
Jézus nem azért evett Zákeus házában, hogy részese legyen a bűnének, hanem azért, hogy irgalmat és megbocsátást kínáljon neki. Mindig ez az a szempont, amely alapján megítélhetjük, hogy szerepet kell-e vállalnunk egy bizonyos helyzetben, vagy sem. Nem vehetünk részt mások bűneiben, de az Úr azt sem akarja, hogy kolostorba vonuljunk. Mi vagyunk a föld sója (Mt 5,13), és ahhoz, hogy jót tegyünk, ki kell kerülnünk a „sótartóból”. Ha kézben tartjuk a dolgokat és meg tudjuk osztani Isten szeretetét, akkor helyénvaló együtt lenni a bűnösökkel. Ha azonban a bűnösök istentelensége akar uralni minket, akkor át kell vennünk az irányítást, vagy vissza kell vonulnunk.