Osztozunk a szenvedéseiben   

Osztozunk a szenvedéseiben                                             Augusztus 24. 

Máté 20,22: „Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e azt a poharat, amelyet én fogok meginni, és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Ők így feleltek: Meg.” (KJV) 

MÁTÉ 20,17-25 

A megkeresztel szó görögül baptizó. Platón (Kr. e. IV. század) ezzel a szóval írta le a filozófiai érvekkel „elborított” embert, illetve a folyadékba „mártott” szivacsot; Sztrabón (Kr. e. I. század) pedig úgy ábrázolta az úszni nem tudó embereket, mint akik „elmerülnek” a víz alatt. Josephus az i. sz. I. században ezzel a szóval jellemezte Jeruzsálemet, mint a rómaiak által „elárasztott” vagy „pusztulásba merült” várost; és Plutarkhosz (szintén i.sz. I. század) így utalt a tengerben „alámerült” emberekre. A Septuaginta (az Ószövetség görög változata) a baptizó kifejezést használja arra, amikor Naamán megmerítkezett a Jordán folyóban. (2Kir 5,14) A klasszikus görögtől egészen az újszövetségi görögig megmaradt ugyanaz az alapjelentés: bemerít, alámerít, bemárt, alámerül, elmerül. Jézus kijelenti, hogy a tanítványok valóban ugyanazokba a szenvedésekbe fognak bemerítkezni, mint Ő. 

Az üldöztetésnek számos formája van. Az egyik módja az, ha az életünk veszélybe kerül a Jézusba vetett hitünk miatt. A történelem azt tanúsítja, hogy az egyház mindig is növekvő létszámmal és buzgalommal virágzott az üldöztetés alatt. Az intenzív, életveszélyes üldöztetés során az emberek prioritásai kiigazodnak, és az Úr elfoglalja az Őt megillető helyet. Ez mindig a javunkat szolgálja, függetlenül attól, hogy milyenek a külső körülményeink, és segít felismerni, hogy nem minket üldöznek, hanem a bennünk élő Krisztust. Valójában osztozunk az Ő szenvedéseiben, és osztozni fogunk a jutalmában is. Ezt szem előtt tartva ujjonghatunk és örvendezhetünk az üldöztetés idején