Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. (Lukács 16:10)
Ez egy meghökkentő kijelentés volt Jézustól, amelynek sokféle alkalmazása lehetséges. Ebben a szövegkörnyezetben Jézus azonban a pénzről beszélt. A példázat a hamis sáfárról szól, aki hűtlen volt a pénzzel kapcsolatban. Jézus megismétli ezt az igazságot a következő versben, és a hamis mammon kifejezést helyettesíti a kevesen kifejezéssel. Isten Igéje nem hagy kétséget afelől, hogy a pénz a sáfárság legalsó szintje.
Ez néhány súlyos kérdést vet fel. Ha a pénz a kevéshez tartozik, és nem tudunk Istenben bízni a pénzügyeinkkel kapcsolatban, akkor hogyan bízhatunk meg Benne a nagyobb dolgokat illetően, mint például az örökkévaló sorsunk? Hogy mondhatja valaki, “Ó igen, tudom, hogy a mennybe megyek, de nem bízom Istenben azzal, hogy tizedet adok a gyülekezetem részére.” Ha nincs elegendő hitünk ahhoz, hogy adjunk, akkor hogy visz bennünket ez a hit a mennybe?
Jézus ugyanezt az érvelést alkalmazta a fiatal, gazdag ifjú felé való szolgálata során. (Márk 10.) Ez az ember rendelkezett az Istennek való odaszánás külsődleges jegyeivel, és arról tett bizonyságot, hogy mindent helyesen cselekedett. De Jézus látta a szívét, és azt mondta neki, hogy adja el mindenét, és ossza szét a szegények között. Az ifjú válaszán keresztül Jézus elmondta, hogy valójában mennyire volt Istennek odaszánt ember az ifjú.
Tisztában vagy azzal, hogy a pénzeddel kapcsolatos hozzáállásod sokat elmond az Istenben való hitedről? Senki sem tehet vallást Istenben való igazi hitről, ha nem hűséges Hozzá a pénzét illetően is. A pénz belépő szintet jelent a hűség dolgában. A pénzügyi sáfárság az Istenhez való hűség legegyszerűbb kifejezése. Hasonló ez a lépcső legalsó fokához. Nem juthatsz magasabbra, ha nem teszed meg az első lépést. Légy hűséges az adományoddal ma, és Isten feljebb visz a lépcsőn magasabb dolgok felé holnap.
(A témáról bővebben a Sáfárság – Pénzügyeink kezelése c. könyvben olvashatsz.)