Péter hite nem vallott kudarcot

Jézus elmondta Péternek, hogy Sátán meg fogja rostálni őt, mint ahogy a búzát szokás. (31. vers) Tudjuk az Igéből, hogy azon az estén Péter háromszor tagadta le, hogy ismeri Jézust (Lk 22,54- 62). Úgy tűnt, hogy az ördög sikerrel járt, annak ellenére, hogy Jézus imádkozott Péterért. Jézus imája megválaszolatlan maradt? Bizonyára nem! Ebben a versben Jézus arról is beszél, hogy Péternek mit kell tennie, miután megtér. Ebből következik: Ő előre látta Péter tagadását, imádkozott, hogy ne valljon kudarcot a hite, és így is lett. Lehetséges, hogy elbukunk a cselekedeteinkben, de nem vallunk kudarcot a szívünkben.

Azon az estén Péter azt mondta, hogy mindhalálig követni fogja Jézust (33. vers). Ezt azzal bizonyította, hogy megpróbálta megvédeni az Urat a római katonák ellen, akik azért jöttek, hogy elfogják (Lk 22,50,51). Ez egy öngyilkos küldetés volt. Ha Jézus nem lépett volna közbe, akkor Péter megölette volna magát. Nem kétséges, hogy Péter szívében odaszánta magát Jézusnak. Péter túl volt bátorságának „nagy belépőjén”, de arra még nem készült fel, hogy később megvívja a szellemi csatát. Ha a harcot a fi zikai világban kellett volna megvívni ököllel és karddal, akkor Péter halálig harcolt volna. De nem tudta, hogy szellemben hogyan álljon meg.

A szájával megtagadta az Urat, de a szívével nem. Azzal a bűnbánattal bizonyította ezt, amit akkor tanúsított, amikor látta, hogy az Úr megfor-dult és ránézett (Lk 22,61). Talán kudarcot vallottál bizonyos dolgokban az Úrral kapcsolatban a cselekedeteidben. Jézus imádkozott érted, hogy ne fogyatkozzon el a hited. Ezt tudva, ismét felállhatsz, ahogy Péter tette, és teljes szívedből szolgálhatod az Urat mindennel, amit teszel. Emlékezz arra, hogy Isten pont Pétert használta pünkösd napján, hogy az első evangéliumi üzenetet prédikálja!