Pilátus vét az igazság ellen December 1.
Máté 27,17: „Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” (RÚF)
MÁTÉ 27,17
Jóllehet Pilátus tudta, hogy Jézus ártatlan, valamiféle diplomatikus módot keresett Jézus szabadon bocsátására, nehogy elveszítse népszerűségét a zsidó vezetők körében. Ezért küldte Jézust Heródeshez. Remélte, hogy Heródes ítéletet hoz Jézus felett, megkímélve őt a fáradságtól.
Amikor terve kudarcot vallott, Pilátus egy régi szokásra támaszkodott, miszerint szabadon engednek egy foglyot a népnek az ünnepen. Választási lehetőséget adott nekik Barabbás, a gyilkos és Jézus között, akiről tudta, hogy ártatlan. Pilátus úgy gondolta, hogy a tömeg biztosan Jézust fogja választani. A főpapok és az írástudók mesterkedései miatt azonban a nép Barabbás szabadon bocsátása mellett döntött. Pilátus kifogyott az ötletekből, hogy elengedje Jézust és megőrizze a tekintélyét a zsidók előtt, ezért halálra ítélte Jézust. Pilátus vétett az ellen, amit a szívében igaznak tudott, mert félt az emberektől (Péld 29,25) és attól, hogy mit tehetnek vele. A főpapok együttműködése nélkül azt kockáztatta, hogy zavargás tör ki a zsidók között, a császár pedig megbüntetheti, amiért nem jól kormányzott.
Végül néhány évvel később Tiberius császár mégis leváltotta Pilátust, aki száműzöttként halt meg Galliában i.sz. 41-ben. Pilátus legfeljebb öt évvel hosszabbította meg zavaros kormányzását, miközben a lelkét elvesztette. Ha az ember kompromisszumot köt, hogy megtartson valamit, azt elveszíti. A bűn soha nem éri meg az árát. védelmet. Sok keresztény járkál az üdvösség sisakjával, de semmi mást nem visel. Az ördög legyőzéséhez több kell az üdvösségnél. Meg kell értenünk megigazult helyzetünket az Úrban. Emellett lennie kell hitünknek, ismernünk kell az Igét és meg kell értenünk a békesség evangéliumát.
A keresztény élet állandó harc a Sátán ellen, aki meg akar rontani bennünket. A legtöbb keresztény tudatában van a háborúnak, de nem tudja, hol zajlik. A csata az elménkben dúl. Ahogyan a kígyó nem nyers erővel támadt Évára, hanem szavakkal csalta meg, ugyanúgy a Sátán is az evangéliummal ellentétes gondolatokkal igyekszik megrontani minket. A Sátán eredeti taktikája a megtévesztés volt, és ma is ez a módszere. A gyerekek egyik jellemzője az, hogy könnyen becsaphatók. Hiszékenyek. A szellemi megkülönböztetés az egyik dolog, aminek meg kell lennie bennünk ahhoz, hogy a gyermekségből a fiúságba kerüljünk. Ez annak az eredménye, hogy megalapozódunk Isten Igéjében. A megtévesztés felismerésének módja nem az, hogy elemezzünk minden hamis állítást, hanem az, hogy annyira ismerjük a valódit, hogy a hamisítvány könnyen észrevehető legyen. Aki valóban meggyökerezik Isten Igéjében, azt nem lehet megtéveszteni.
