Prófétálj – a test épülésére! November 22.
Lukács 22,64: „Amikor eltakarták a szemét, arcul ütötték, és ezt kérdezték: Ki ütött meg téged? Prófétáld meg!” (KJV)
LUKÁCS 22,64
A Biblia tanítása és tanulmányozása sokkal több puszta elméletnél. Magában foglalja azt, hogy Isten alapelvei vezetnek a másokkal való kapcsolatunkban, valamint azt is, hogy ismerjük Istent és válaszolunk Neki. Arra szólítja fel a tanulót, hogy ültesse át Isten Igéjét a gyakorlatba, ne csak hallgassa. (Jak 1,22) Ez azt jelenti, hogy a fülünkkel halljuk az Igét, és a bensőnkbe rejtjük, hogy minden cselekedetünkben kifejeződhessen. A Példabeszédek 2 azt mondja, hogy hajtsuk fülünket a bölcsességre; törekedjünk szívünkkel az értelemre; kiáltsunk ismeretért; emeljük fel szavunkat megértésért, keressük, mint az ezüstöt, kutassuk, mint az elrejtett kincseket – akkor majd megértjük és megtaláljuk Isten ismeretét. (Péld 2,1-7) Isten azt mondja: „Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent” (Hós 4,6; RÚF), és arra int minket, hogy éjjel-nappal elmélkedjünk az Igéjén, őrizzük meg és tartsuk meg mindazt, ami meg van írva benne.
Mindennek épülésre kell szolgálnia. Ha a jelenlévőket nem lehet tanítani azzal, amit teszünk, akkor ne is tegyük. A próféciával is úgy van ez, mint a nyelveken szólás ajándékával (ami azért hangzik el a gyülekezetben, hogy mindenki épülésére szolgáljon). Akik hallják, tanulnak és megvigasztalódnak. Végeredményét tekintve a prófécia vigasztal, bátorít, épít, erősít, buzdít, ösztönöz és segít. Ezek az újszövetségi gyülekezetben elhangzó prófécia irányelvei. Nekünk, hívőknek az az egyedüli felelősségünk a szolgálatban, hogy építsünk másokat. Ez különféle módokon történik, miközben szeretetben járunk, elősegítjük az egységet és a békességet és keressük mások valódi jólétét. A gyülekezet épülésére kell prófétálnunk, és olyan dolgokat kell mondanunk, amelyek mások szellemi fejlődése szempontjából jók és hasznosak.