Reménységünk az örökkévalóságban van   

Reménységünk az örökkévalóságban van                                                                                                 Október 2. 

Lukács 21,18–19: „De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” (RÚF) 

LUKÁCS 21,15-22 

Jézus azt mondja, hogy a tanítványokat elárulják a szüleik, a testvéreik, a rokonaik, a barátaik, sőt néhányukat meg is ölik. Mégis elképesztő dolgot jelent ki: egyetlen hajszál sem vész el a fejükről. A szövegkörnyezet egyes tanítványok haláláról beszél, tehát ez a kijelentés nem azt ígéri, hogy soha nem esik fizikai bántódásuk. Ez csak a feltámadásra vonatkozhat. A feltámadásra használt görög szó azt jelenti: felállás, felemelkedés. A feltámadás az újszövetségi tanítások egyik fő témája. Az Apostolok cselekedeteiben található 13 prédikáció közül 11 hangsúlyozza a feltámadást, vagy utal rá. 

A hívő ember reménysége a feltámadás. A természetes, földi, romlott, gyenge, halandó, közönséges, alantas test feltámad, megváltozik és átformálódik szellemi, mennyei, romolhatatlan, dicsőséges, erős és halhatatlan testté. Ez a beteljesedése mindannak, amit Krisztus megvásárolt nekünk. Az Úr mindenre az örökkévalóság fényében tekint. Az ember viszont hajlamos arra, hogy a dolgokat rövid földi életének összefüggésében szemlélje. Az ember szemszögéből az, aki meghal a Jézusba vetett hite miatt, sokat veszít. Jézus szemszögéből a mártír semmit sem veszít. Még a fejünkön lévő hajszálak is meg vannak számlálva. Az állhatatosság, amiről itt Jézus beszél, az a nyugodt bizonyosság, hogy Isten tud minden fájdalomról, amit érzünk, és bőségesen kárpótol minket a feltámadáskor. Ez képessé tesz minket arra, hogy az üldöztetésben uralkodjunk az érzelmeinken (vagyis megnyerjük a lelkünket), ahelyett hogy a félelmeink uralkodnának rajtunk.