Szabadon a kísértéstől Július 2.
Lukács 10,19: „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek.” (RÚF)
LUKÁCS 10,19
Noha mindez Isten védelmét példázza a természetes világ által okozott bajokkal szemben, ez az igevers az ellenség (vagyis a Sátán) szellemi birodalma fölötti uralomról is beszél. Ez az Ige nem azt mondja, hogy a Sátán nem tehet rosszat. A Biblia bővelkedik példákban és figyelmeztetésekben, hogy az ellenség kárt okozhat az istenfélőknek és az istenteleneknek egyaránt. (2Kor 2,11; 2Tim 2,26; 1Pét 5,8-9) Ugyanakkor nem árthat nekünk, ha a Krisztus megváltó munkájába vetett hitben járunk.
Nincsenek egyedi kísértések. Az ördög szereti elhitetni velünk, hogy vannak. Ha meg tud minket győzni arról, hogy senki sem érti meg, és senkinek sem volt még ilyen problémája, akkor elszigetelhet minket és megfoszthat a reményünktől. Ám minden kísértés, amellyel szembekerülünk, csak ugyanannak a régi dolognak az egyik változata. Lehet, hogy más méretű dobozban érkezik, más papírba van csomagolva és más masni van rajta, de a tartalom ugyanaz. Ha ezt megértjük, az eloszlatja a kísértés erejének nagy részét.
Jóllehet a kísértés általános az emberiség számára, nem vagyunk magunkra hagyva. Isten hűséges. Jézus hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de minden alkalommal győzedelmeskedett. (Zsid 4,15) Szolgálatába beletartozik, hogy segítsen nekünk a kísértés legyőzésében. (Zsid 2,17-18) A legtöbben átéltünk már olyan időszakokat, amikor azt hittük, hogy egy percig sem tudunk tovább ellenállni. Vagy tévedtünk, vagy az áttörés küszöbén álltunk. Az Úr megígérte, hogy nem hagy minket nagyobb kísértést elszenvedni, mint amit el bírunk viselni. Azokban az időkben, amikor úgy érzed, nem bírsz ki még egy percet, bírj ki kettőt, és ez az ígéret átsegít.