Szeretet és bizalom Április 21.
Máté 9,18: „Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy elöljáró ment hozzá, leborult előtte, és így szólt: A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog.” (RÚF)
MÁTÉ 9,18-19
Jézus meggyógyíthatta volna ezt a lányt a kimondott szavával, de Ő azt tette, amire kérték. Ez azt szemlélteti, hogy az Úr a hitünk szerint szolgál felénk. Jézus azon a szinten szolgált az elöljáró felé, ahol a hite volt, és nem feddte meg kishitűségéért. (Jak 1,5)
Van emberi hit, amely arra korlátozódik, hogy csak azt hisszük el, amit az öt érzékszervünkkel észlelünk. Ám a természetfeletti, Isten szerinti hit túlmutat azon, amit látunk, hallunk, ízlelünk, szagolunk és érzünk. Az isteni hit meglévőkként szólítja elő azokat, amelyek nincsenek.
Szinte naponta gyakoroljuk a hitet – például amikor leülünk egy székre vagy autót vezetünk. A hitünk azonban semmivel sem jobb, mint amire irányítjuk. Ha egy kartonból készült székre ülnék, a földre esnék. Függetlenül attól, hogy mennyi hitem van, kudarcot vallanék, mert nem megfelelő a hitem tárgya. A Zsidó levél 12,2 azt mondja, hogy „nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére”. Máshová kell irányítani a hitünket. Ahelyett, hogy függetlenségre törekednénk és önmagunkban bíznánk, Jézus Krisztusra kell támaszkodnunk, Hozzá kell ragaszkodnunk, és Benne kell bíznunk az életünk minden területén. A legegyszerűbb meghatározás szerint a hit azt jelenti, hogy valaki más erőforrására hagyatkozunk, abban bízunk, és attól függünk. Isten Igéje kijelenti, hogy a hitünk tárgya, Jézus Krisztus soha nem hagy minket cserben és soha nem okoz nekünk csalódást.
A szeretet hitet eredményez, vagyis működteti azt. Természetes módon bízunk azokban, akikről tudjuk, hogy igazán szeretnek minket. Ha kinyilatkoztatást kapunk Isten irántunk való feltétel nélküli szeretetéről, akkor a hit természetesen fog bővelkedni bennünk. Küzdesz a hittel? Akkor nem érted, hogy Isten mennyire szeret téged. Engedd, hogy ma megmutassa neked a szeretetét!