Szívbéli kérdés December 16.
Lk 1,26-38
Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit
nem ismerek?” (Lk 1,34)
Vessük össze Mária és Zakariás találkozását az angyallal! Utóbbi hat hónappal Mária találkozását megelőzően történt. Gábriel azt mondta Zakariásnak, hogy fiat kap egy csodás születésen keresztül. Zakariás megkérdezte, hogy miként lehetséges ez, mivel ő és felesége már túl voltak a gyermeknemző koron. Zakariás hitetlensége miatt Gábriel némasággal sújtotta őt, egészen a gyermek megszületéséig (Lk 1,18-20).
Mária hasonló kérdést tett fel, de Gábriel válasza sokkal kedvesebben hangzott. Mivel Isten nem személyválogató (Róm 2,11), jogosan feltételezhetjük, hogy a feltett kérdések mögött különböző szívbéli motivációk álltak. Zakariás hitetlenségből kérdezett, inkább gúnyosan, nem pedig őszinte érdeklődésből. Mária kérdésével információhoz szeretett volna jutni, nem azért kérdezett, mert nem hitte azt, amit az angyal mondott.
Amikor Isten mond valamit nekünk az Ő Igéjéből, Szelleme által, vagy akár angyal által, nincs abban semmi rossz, ha kérdést teszünk fel. Amíg a szívünk hozzáállása helyes, addig nem rossz dolog Istent megkérdeznünk. Továbbá, ha Mária nem kérdezte volna meg Gábrieltől, hogy milyen módon fog megfoganni a gyermeke, akkor azt feltételezhette volna, hogy Józseffel természetes módon kell egyesülnie.
Mindannyiunk életében vannak időszakok, amikor az Úr útjainak megértése gondot okoz. Ő azt mondta: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézs 55,8-9). Szükséged van arra a bölcsességre, amit csak Isten adhat meg. Őt nem zavarják a kérdéseid, egészen addig, amíg a szíved rendben van.
