Te következel

Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: “Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”  (Márk 4:38)

Nem pusztán kérdés volt ez a tanítványok részéről, hanem kritika és panasz is. Ezek a tanítványok az életükért küzdöttek, és Jézus nem tett semmit. Nem mintha nem tudta volna, hogy mi történik. Ez egy kis nyitott csónak volt, tele vízzel (37. vers). Jézusnak tisztában kellett lennie a helyzettel. Mégsem tett semmit. Azt akarták, hogy tegyen már valamit – merje a vizet, evezzen, csak tegyen már valamit!

Mi is gyakran gondoljuk azt, hogy az Úr nem teszi meg a részét. A túlélésért küzdünk, mégis úgy tűnik, hogy imáink megválaszolatlanok maradnak. “Hol van Jézus? Azt gondoltam, hogy sohasem fog elhagyni, nem fog eltávozni tőlem. Hát nem törődik velem?” A válasz mindig az, hogy de igen, törődik.

Jézus már megtette a részét értünk, és a tanítványoknak is mindent megadott, amire szükségük volt, hogy legyőzzék a szituációt. Éppen ezelőtt tíz példázatban tanította őket arra, hogy miként működik az Ige, ha hiszünk. Azután azt mondta nekik, menjünk át a túloldalra. (35. vers) Ez a vihar olyan volt, mint egy röpdolgozat arról, amit éppen előzőleg tanultak. Azt mondta Jézus, hogy menjenek át, nem pedig lefelé (a víz alá). Vajon hisznek a szavának, vagy pedig győzedelmeskednek felettük a körülményeik?

Jézus megtette a maga részét azzal, hogy odaadta nekik az Igét, amivel átkelhettek a túlsó partra. Az ő részük az volt, hogy higgyenek az Igében, és hitben parancsoljanak a viharnak, hogy maradjon abba, vagy pedig a csónaknak, hogy lebegjen a víz színén. Ehelyett bepánikoltak és Jézust okolták. Jézus már megtette a maga részét érted. Kifizette a bűnöd árát, megbocsátott neked, a Szellemét és Igéjét adta neked, hogy azokban járj. Higgyél benne és működtesd az Igét az életedben. Rajtunk a sor, hogy elhiggyük Isten ígéreteit, és legyőzzük a lehetetlen körülményeket.