Ti tudjátok…  

Azt, hogy valaki Istentől van-e vagy sem, végül is az illető cselekedetei határozzák meg. Jézus cselekedetei telve voltak csodákkal, és annyira harmonizáltak Isten Szavával, hogy bármely kétely az Ő isteni voltát illetően elszállt, legalábbis így kellett volna történnie. Ebben a részben, ahogy a Márk 7,13-ban is, a fa rizeusok és a törvény tanítói közül némelyek saját tradícióikat emelték Isten Szava fölé, így hatástalanítva Isten Igéjét az életükben.

Hozzájuk hasonlóan a mai teológusok is időnként az utolsók abban, hogy Isten megmozdulásait elfogadják, mivel az sérti saját hagyományos hitelvei ket, ám „a nagy sokaság örömmel hallgatta Őt” (Mk 12,37). Szellemi dolgokban az ember olyan szintű teológiai ismeretekre te het szert, hogy az már többet árt, mint használ. Meg lehet nyerni egy teológiai csatát, miközben az illető szívében elveszti a háborút, mivel „az ismeret felfuvalkodottá tesz, de a szeretet épít” (1Kor 8,1).

A teo lógiai kérdések feletti viták gyakran elvonják az emberek figyelmét a fontosabb dolgokról. A tudatlanság nem erény, a szeretet viszont vég telenül magasabb rendű az ismeretnél. Mindent meg kell tanulnunk, amit csak lehet, de ismereteinket a szeretet szolgálatába kell állítanunk. „Mindezek között legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,13). Ma se engedd meg, hogy a tudás utáni kutatás eltérítsen Isten megis merésétől! Amit ismersz, az közel sem olyan fontos, mint akit ismersz, különösen, ha az Úrról van szó! Legfontosabb életcélod, hogy szeresd Istent, és ismerd meg Őt személyesen és bensőséges módon.