Tiszteld a szüleidet! December 10.
János 19,26: „Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad!” (RÚF)
JÁNOS 19,26
A gyerekeknek tisztelniük kell a szüleiket – még akkor is, ha már felnőttek. Az engedelmességre vonatkozó parancs azonban átmeneti. (Gal 4,1-2) A tisztelet természetesen vezet az engedelmességhez, ha semmi olyat nem kérnek, ami ellentétes Isten törvényeivel, de a tisztelet és az engedelmesség nem azonos. A Biblia azt tanítja, hogy amikor a gyermek megházasodik, el kell hagynia az apját és az anyját, és ragaszkodnia kell a társához. (1Móz 2,24) A házasságra kiterjedő szülői uralom sok válás és házassági viszály forrása. A gyermeknek azonban egész életében tisztelnie kell a szüleit.
A tisztel szó meghatározása a következő: megbecsül, megtisztel, és a Strong konkordancia szerint az a görög szó, amit így fordítanak, azt jelenti, hogy felbecsül, megállapítja az értékét. Sokféle vonatkozása van annak, ahogy a gyerekek tisztelhetik a szüleiket. Ma ezt a parancsolatot többek között úgy sértik meg, hogy a gyerekek jobban értékelik és tisztelik a kortársaik véleményét, mint a szüleikét. Az a gondolat, hogy a szülők régimódiak és le vannak maradva, nem más, mint a szülők lebecsülése. A gyerekeknek többre kell becsülniük a szüleik tapasztalatát és bölcsességét, mint a kortársaikét.
A 2Mózes 20,12-ben és az 5Mózes 5,16-ban az áll, hogy „Tiszteld apádat és anyádat!” – és ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik. A Tízparancsolatnak ez a parancsa az első, amelyik áldást ígér azoknak, akik engedelmeskednek neki. A megígért áldás az, hogy hosszú ideig élünk és jó dolgunk lesz. Az evangélium írói közül János az egyetlen, aki beszámol Jézus utolsó szolgálatáról az anyja felé. Még a saját rendkívüli szenvedései ellenére is az anyjára gondolt, és megtisztelte őt, mert elrendezte, hogy gondoskodjanak róla a távozása után.