Lukács 1,39-56
Mária itt nagyon világosan különbséget tesz aközött, hogy a lelke magasztalja az Urat és aközött, hogy a szelleme örvendezik.
A lelkünk az a részünk, amit a személyiségünknek tartanak: az értelmünk, az érzelmeink és az akaratunk. A szellemünk pedig az a részünk, amelyik újjászületik, amikor elfogadjuk Jézust, és mindig szeretetben, örömben, békességben, türelemben, szívességben, jóságban, hűségben, szelídségben és mértékletességben működik. (2Kor 5,17, Gal 5,22-
Sok hívő addig vár, amíg az érzelmei alapján kedvet nem kap arra, hogy dicsérje az Urat. Csak ekkor kapcsolódnak be a dicsőítésbe. Képmutatásnak tartják, hogy úgy viselkedjenek, mintha örvendeznének az Úrban, ha nem „érzik” azt.
A szellemünk azonban mindig örül az Úrban. Valójában az a képmutatás, ha az érzelmeinkre hallgatunk és nem magasztaljuk az Urat a lelkünkkel, noha újjászületett szellemünk mindig örvendezik.
Újjászületett szellemünk mindig összhangban van az Úrral, és az Úr örömében jár.
A testünket gyakran az uralja, amit látunk és érzünk. Néha nem érzünk kedvet arra, hogy dicsérjük az Urat, de a döntés a lelkünkön múlik. Ha azt választjuk, hogy dicsérjük az Urat, az érzelmeink követni fogják. A választás a tied. (5Móz 30,19)
Döntsd el ma, hogy az Úr örömében fogsz járni.
(Forrás: Daily Devotional – Andrew Wommack Ministries)