Változtasd meg a gondolkodásodat! Május 20.
Márk 7,21: „Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaság, lopás, gyilkosság.” (RÚF)
MÁRK 7,17-23
A 21-23. versek azt a tényt támasztják alá, hogy a szívünk nemcsak a szellemünket foglalja magában. Még a keresztények is küzdenek olyan dolgokkal, mint a büszkeség és az ostobaság, amelyekről Jézus azt mondta, hogy a szívünkből fakadnak. Az biztos, hogy nem az újjászületett szellemünk a forrása ezeknek a bűnöknek; tehát a szívünk többet foglal magában a szellemünknél.
A szellem szót többféleképpen használja a Szentírás. Leggyakrabban Isten Szellemére vagy az ember szellemére vonatkozik. Ebben az összefüggésben a Szent Szellem személyét jelöli, vagy három részből álló lényünk egyik részét nevezi meg. (1Thessz 5,23) A szellem szó azonban egy lelki beállítottságot, egy gondolkodásmódot is leírhat. (Strong konkordancia) Az Efézus 1,17-ben Pál azért imádkozik, hogy az alapján gondolkodjunk, ami a szellemünkben már igaz. Azért imádkozik, hogy ami már jelen van a szellemi emberünkben, az megnyilvánuljon a fizikai lényünkben is.
A keresztény élet nem egy kísérlet arra, hogy több hitet és több kenetet kapjunk, vagy közelebb kerüljünk az Úrhoz. Ezek a dolgok már ott vannak bennünk a maguk teljességében. Csak kinyilatkoztatásra van szükségünk arról, ami már a miénk. Ennek megértése sok frusztrációt és kételyt távolít el. Sokkal könnyebb felszabadítani valamit, amivel már rendelkezünk, mint próbálni megszerezni valamit, ami nincs meg. Miért kételkedne bárki is abban, hogy megkaphatja azt, ami már az övé? Krisztusban már minden szellemi áldással meg vagyunk áldva. Csak annyit kell tennünk, hogy az értelmünk megújításával birtokba vesszük azt, ami már a miénk. Ha megváltoztatod a gondolkodásodat, és elhiszed, amit Isten mond az Igéjében arról, hogy ki vagy és mid van, akkor ez az egység a szellemed és a lelked között többséget alkot, a tested pedig megtapasztalja Istennek a szellemedben lévő életét.