Vigasz az örökkévalóságban 

Vigasz az örökkévalóságban                                                                                                  Augusztus 3. 

Lukács 16,22: „Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.” (RÚF) 

LUKÁCS 16,19-31 

Ez a történet világosan tanítja, hogy van élet a halál után. Azt mutatja, hogy a lelkünk nem kerül alvó állapotba, ahol a testünk feltámadását várja, hanem azonnal és tudatos állapotban az örökkévalóságba jutunk. Ebből is látszik, hogy a halál után csak két úti cél van. Vagy a gonoszok gyötrelmének helyére megyünk, vagy az igazak áldásának helyére. Nincs „tisztítótűz”, nincs „purgatórium”, nincs második esély, és ez a halálunk utáni örökkévaló sorsunk véglegességét szemlélteti.  

Ábrahám keble szimbolikus kifejezés, amely az igaz halottak vigasztalásának helyét jelöli. A Föld szívében volt, ugyanabban a régióban, mint a pokol, ahová az istentelen halottak jutnak. A gazdag ember teste a sírban feküdt, de ez az igerész arról beszél, hogy felemelte a szemét, és meglátta Lázárt Ábrahám kebelén. A lelkünk olyan erőteljesen tükrözi fizikai alakunkat, hogy felismerhető. Az ember lelki teste valószínűleg a fizikai testének pontos mása. Gyötrelme egy részét a lángok okozták ennek az embernek. Ugyanakkor gyötörte a szerettei földi életének és örökkévaló sorsának gondolata is. Bizonyára súlyosbította a nyomorúságát, hogy nem figyelmeztethette őket. 

Továbbá az a tény, hogy Lázárt és Ábrahámot teljes áldásban és vigasztalásban látta, megakadályozta, hogy valaha is alkalmazkodjon a helyzetéhez. Jézus szavainak fényében láthatjuk, hogy a pokol sokkal több, mint pusztán a fizikai gyötrelem helye. Akik oda kerülnek, azokat az is kínozni fogja, hogy mi lett volna, ha bíznak Jézusban. A legnagyobb bizonyság, amit bárki is kaphat, Isten Igéjének bizonysága. Az evangélium „Isten hatalma az üdvösségre”. Oszd meg ma az Igét!