Vigasztalásunk az örökkévalóságban van

Vigasztalásunk az örökkévalóságban van                                                                                                              Október 17. 

János 14,2: „Az én Atyám házában sok lakóhely van, ha nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.” (ÚRK) 

JÁNOS 14,2 

 Ez Jézus utolsó üzenete a tanítványainak a keresztre feszítése előtt. A tanítványok hitük legnagyobb próbája előtt álltak. Jézus kijelentette: azért mondta mindezeket, hogy ne botránkozzanak meg. Felkészítette őket az elkövetkezőkre. Miért beszélt arról, hogy a mennyben lakóhelyet készít nekik? Azért, hogy megvigasztalja a tanítványokat és segítsen nekik más megvilágításból látni a dolgokat. Az 1Thesszalonika 4,18-ban Pál azt mondja, hogy vigasztaljuk egymást azokkal a szavakkal, hogy összegyülekezünk majd az Úrhoz a levegőben. Azt is mondta: „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” (Róm 8,18; RÚF) Egy napon minden megpróbáltatásunk semminek fog tűnni, és ez nagy vigasztalást jelenthet most számunkra. 

Ráadásul, ha arra gondolunk, hogy az Úrral leszünk az egész örökkévalóságban, az segít nekünk megfelelő nézőpontba helyezni a dolgokat. Könnyű megijedni a problémáink miatt és azt gondolni, hogy minden elveszett. Ám nekünk, akik újjászülettünk, ha rosszabbra fordul a helyzet, még mindig ott van az az ígéret, hogy Jézus letöröl minden könnyet a szemünkről, és olyan lakóhelyet készít, ahol minden szomorúságunk elmúlik. Ez megóv minket a kétségbeeséstől, és sokkal erősebbé tesz a hitünkben. A mennyben sok lakóhely van, és Jézus készít nekünk egyet. A menny attól menny, hogy Jézussal leszünk. Kétségtelenül csodálatos dolgokat fogunk látni és tenni, de semmi sem fogható ahhoz, hogy azzal leszünk, aki szeretett minket és meghalt értünk. Ha azzal foglalkozunk, hogy milyenek lesznek a dolgok a mennyben, akkor nem értjük a lényeget.