Vívd meg a harcot szellemben! November 18.
János 18,10: „Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkus volt.” (RÚF)
JÁNOS 18,10-11
János apostol kijelenti, hogy Péter volt az, aki levágta a szolga fülét, és megnevezi a szolgát is. Erősen kétséges, hogy Péter Málkus fülére célzott. Valószínűbb, hogy vízszintesen lendítette a kardot a szolga feje felé, és amikor a férfi lebukott, ő levágta a fülét. Péter vehemensen hangoztatta, hogy soha nem tagadja meg az Urat, és a tettei bizonyították, hogy komolyan gondolta, amit mondott. Csak két kard volt a tanítványoknál, Péter mégis hajlandó volt szembeszállni ezzel a hatszáz katonával. Ez biztos halált vagy bebörtönzést jelentett. Péter az Úr mellett akart állni, de szellemileg nem állt készen. Még mindig a saját erejében bízott. Ha a csata fizikai szinten zajlott volna, Péter mindhalálig harcolt volna, ahogy itt bebizonyította. Ám amikor Jézus azt mondta neki, hogy tegye el a kardját és ne álljon ellen a testi erejével, összezavarodott.
Péter csak azt tudta, hogyan kell a testre hagyatkozni. Amikor Jézus nem engedte neki, hogy harcoljon a kardjával, védtelenné vált. Ha imádkozott volna Jézussal, ahogy útmutatást kapott, akkor szellemileg felépült volna, és képes lett volna szellemi módon Jézus mellett állni – anélkül, hogy megtagadta volna. Ahogy Zakariás próféta mondta: „Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én Szellememmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zak 4,6; KJV) Mi is őszintén vágyhatunk arra, hogy soha ne tagadjuk meg Urunkat, ám ehhez több kell puszta vágynál, felkészülés kell hozzá. Mindnyájunkat arra tanítottak, hogy önmagunkra támaszkodjunk, de meg kell tanulnunk megerősödni az Úrban és hatalmának erejében. (Ef 6,10) Ahogyan fizikai téren az izmokat edzeni kell ahhoz, hogy erősek legyenek, úgy az istenfélelemben is gyakorolnunk kell magunkat. (1Tim 4,7)