Zárd be az ajtót, és járj hitben!

Az anya fölment, és lefektette az Isten emberének az ágyára, rázárta az ajtót, és elment. (2. Királyok 4:21)

A történetben szereplő asszony szívből szerette Istent, és megáldotta Elizeust, így meddőségének évei után Isten fiút adott neki. Majd egy napon váratlanul a fiatal fiú tragikus módon meghalt. Talán te is elegendő tragédiát tapasztaltál már ahhoz, hogy tudd, vajon mit érzett a nő. Mit tennél egy ilyen krízisben?

Sajnálatos módon legtöbbünk hajlamos a sérüléseit és problémáit táplálgatni. A szomorúságot ápoljuk magunkban, újra és újra lejátsszuk gondolatainkban a tragédiákat. Nem engedjük elmenni, nem vetjük gondjainkat és fájdalmainkat az Úrra. (1. Péter 5:7.) Szerencsétlenségünk teljesen leural bennünket. Ez az anya halott fiát azonban Isten emberének a szobájába vitte és ott hagyta. Bezárta az ajtót. Annak a kezébe helyezte a fiát, Akitől kapta. Nehéz ilyesmit tenni! De nem változtatott volna semmin, ha leül és kezében tartja halott gyermekét. Azt tette, amit tennie kellett, hogy továbbra is csodákat nyerjen Istentől: egyedül Benne bízott és a prófétához ment.

Amikor Elizeus megpillantotta az asszonyt, megkérdezte tőle, hogy vannak, ő, a férje és a fia. Az asszony így válaszolt: “Jól vagyunk.” Egyszerűen hihetetlen. Elutasította, hogy a szomorúság elborítsa, mivel nem fogadta el a helyzetét véglegesnek. Az Istenben való hite más perspektívába helyezte a problémáját. Nem tagadta meg a tényeket, azonban valóságosan megélte azt, hogy Isten meg tudja változtatni a tényeket is.

Elizeus a nő otthonába jött, és feltámasztotta a fiút a halálból, mert az asszony rácsapta az ajtót a halálra és a szomorúságra, és felszabadította a hitét az életadó Istenben. Rácsaptad már az ajtódat a fájdalmadra és problémáidra azzal, hogy az Úrnak adod őket? A hit szavait szólod Őbenne, amely gyógyulásra és szabadulásra van? Annyit kell tenned, hogy beletekintesz az Igéjébe, és meglátod mindazt, amit megígért és adni akart neked. Higgy és bízz benne. Csak zárd be az ajtót, és járj hitben.