A válás nem Isten legjobbja Augusztus 18. 

 Márk 10,2: „Farizeusok is mentek hozzá, hogy megkísértsék őt, és megkérdezték tőle: Szabad-e a férjnek a feleségét elbocsátania?” (RÚF) 

  MÁRK 10,2-6 

A farizeusok nem igazán akarták tudni, mit tanít Jézus a válásról és az újraházasodásról. Nem értékelték a véleményét, hanem megkísértették, és bele akarták vonni koruk nagy vitájába, amely a válással kapcsolatos liberális és konzervatív nézetek között zajlott. Ez érzelmi kérdés volt akkor is, akárcsak ma, és azt hitték, hogy Jézus nincs „nyerő” helyzetben. Ám mint mindig, Jézus méltó ellenfelüknek bizonyult, és sokkal többet adott nekik, mint amennyit kértek. 

A farizeusok nem kérdőjelezték meg, hogy a válás helyes-e vagy sem. Természetesnek vették a váláshoz való jogot. Jézus azonban ahelyett, hogy a válás elfogadható okait fejtegette volna, a probléma gyökeréhez nyúlt, és rámutatott, hogy Isten soha nem akart válást. Ha valóban megértenék a férfi és a felesége közötti szövetséget – azt, hogy ők ketten egy test –, nem keresnének ürügyet arra, hogy kilépjenek a házasságból. Ez a megközelítés elképesztette a farizeusokat, és felvetette azt a kérdést, hogy akkor miért rendelkezett Mózes a törvényben a válásról. Ha valaki azt a kérdést teszi fel: „Hogyan válhatok el?”, nem pedig azt: „Hogyan tarthatnám egyben ezt a házasságot?”, az azt jelzi, hogy a házasságban már súlyos törés van. Jézus ezt kemény szívnek nevezi. 

Jézus azt válaszolta, hogy a válás megengedett, de nem ez volt Isten szándéka. Az emberek szívének keménysége miatt Isten megengedett valamit, amit gyűlölt. Ez igaz volt a többnejűségre és a rabszolgaságra is. Jézus azért jött, hogy eltávolítsa kőszívünket, és hússzívet adjon nekünk, hogy Isten legjobbja szerint élhessünk.