A remény megtisztulást eredményez

Minden alkalommal, amikor Pál apostol a kegyelmet prédikálta, felmerült a következő kérdés: „Azt mondod, hogy vétkezhetek, mivel a kegyelem alatt vagyok?” Ez-zel a kérdéssel Pál három alkalommal foglalkozott írásaiban (Róm 3,8; 6,1 2,15; Gal 2,17), és valamennyi esetben határozott „Távol legyen!” volt a válasza. Biztosan mondhatjuk, hogy Pál nem ezt a nézetet osztot-ta meg hallgatóival, és az evangéliumokat olvasva láthatjuk, hogy bár Jézus együttérző és irgalmas volt a bűnösökhöz, Ő mindig azt mondta: „Menj el és ne vétkezz többé!” (Jn 8,11).

A Biblia világosan fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy minden új jászületett személy, akinek reménysége van a feltámadásban, keresi a megtisztulást, és olyan tiszta akar lenni, mint Jézus. Ez nem jelenti szük ségszerűen, hogy el is éri a célt. Sok egyéb tényező hatástalaníthatja Isten kegyelmét az ember életében, és továbbra is a bűn fogságában tarthatja őt. Ennek ellenére az Írás egyik kétségtelen ténye, hogy aki Isten gyerme-ke, és várja azt a pillanatot, amikor Jézus eljön, hogy elragadja a feltáma-dás során, az olyan életet kíván élni, amire Ő örömmel tekinthet. A valódi keresztények egyik megkülönböztető jellemvonása ez.

Ugyanezt az érvelést használta Jézus, amikor azt mondta: „Vigyáz zatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!” (Mt 24,42). Hatást gyakorol cselekedeteinkre, ha folyamatosan szem előtt tartjuk az Úr eljövetelét. Azok a keresztények, akik nem élnek tiszta életet, elfelejtették Isten Igéjének ígéretét, hogy eljön az a nap, amikor Jézus elé állnak, hogy számot adjanak életükről, és jutalmukat átvegyék Tőle. Ma emlékezz meg arról, hogy ez a világ, és minden, ami hatással van rád, mulandó, és az enyészeté lesz az Úr megjelenésekor. Sokkal könnyebben meg fogod tudni határozni a fontossági sorrendet az életedben.