A szolgálatot választotta

A szolgálatot választotta                                                                                                                      November 13. 

Róma 1,1: „Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát.” (RÚF) 

RÓMA 1,1 

A Róma levél első fejezetében Pál Jézus Krisztus szolgájának nevezi magát. A hat görög szó közül, amely az Újszövetségben szolga értelemben fordul elő, Pál a lehető legszolgaibb jelentésű kifejezést használta. Ebben a versben a dulosz szó szerepel, amely a deó szótőből származik, és azt jelenti: megköt, megkötöz. Pál szó szerint úgy beszél magáról, mint aki Jézus Krisztus rabszolgája – szabad akarata szerint rabszolga, mégis Jézus Krisztus megvásárolt tulajdona. 

A szabad akaratból és szeretetből való rabszolgaság fogalma az olyan ószövetségi igerészekből ered, mint a 2Mózes 21,2-6 és az 5Mózes 15,12-17. Ha egy izraelita héber rabszolgát vett, a hetedik évben szabadon kellett bocsátania. Ha azonban a rabszolga szerette az urát, és azt mondta: „Nem megyek el tőled”, akkor át kellett fúrni a fülcimpáját, ami örökre rabszolgának nyilvánította. Jézus az önzetlenség legfőbb példája: Maga elé helyez másokat. 

Az Ő példájából világosan látjuk, hogy Isten országában a felmagasztalás útja a mások felé megnyilvánuló alázat és szolgálat. Krisztus alázata, amely abban mutatkozott meg, hogy emberként jött a Földre, nem pusztán egy krisztológiai tanítás, hanem példa is minden hívő számára, hogy mit jelent a nagyság Isten országában. Ez a Jézus Krisztus példájából vett szívbeli hozzáállás az, aminek folyamatosan ösztönöznie kell minden igaz krisztushívőt. A Teremtő teremtménnyé lett, az Úr szolgává, a Magasságos a legalacsonyabb rangúvá – Isten irántunk való nagy szeretete miatt.