Áldott vagy, hogy áldás légy

A hamis sáfár kapzsi volt. Egyáltalán nem volt hűséges a mesteréhez, illetve a mestere adósaihoz. A mestere javait saját magára költötte. Amikor lebukott, akkor önmagát szolgáló természete számba vette a lehetőségeket, és úgy döntött, hogy változtatásokat eszközöl. Elhatározta, hogy gazdája pénzén szerez ba-rátokat azért, hogy kirúgása esetén segítségre találjon náluk. A gazda egyértelműen eléggé gazdag volt ahhoz, hogy ne vegye támadásnak a sáfár önkényes adóelengedési akcióját, sőt, kifejezetten megdicsérte szolgáját.

Nem a helytelen módszert dicsérte meg, hanem azt a tényt, hogy a hamis sáfár az úr pénzét végül a jövője érdekében kívánta használni, nem pedig eltékozolni azt saját magára. Bár a szol ga motivációja a végső nyeresége volt, bizonyos bölcsesség található a cselekedetében. Eddig ez hiányzott. Ebben az értelemben mondta Jézus, hogy e világ fiai (az elveszett emberek) bölcsebbek a világosság gyermekeinél (újjászületett embe rek), mivel előbbiek megtervezik a jövőjüket. Jézus az mondta nekünk, hogy használjuk arra a pénzt (hamis Mammon), hogy barátokat sze rezzünk, akik befogadnak bennünket az „örökkévaló” hajlékokba.

Az örökkévaló szó alkalmazása azt jelzi, hogy Jézus itt az örökkévaló jö vőnkről beszél. Azok az emberek fognak fogadni bennünket, amikor átköltözünk az Úrhoz, akik Isten királyságába való befektetésünk által lettek áldottak, menekültek meg. Isten anyagi javakat bízott rád, így ténylegesen az Ő forrásainak a sáfára vagy. Ezt a vagyont azért adta neked, hogy hirdesd az Ő szövet ségét a földön – nem pedig azért, hogy saját vágyaidra költsd. Ma úgy használd a pénzed és a javaidat, hogy tudatában vagy: „azért vagyok áldott, hogy áldás legyek.”