Az életünk Istené

Az életünk Istené                                                                                                     Szeptember 16. 

Máté 22,20-21: „Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat? Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” (RÚF) 

MÁTÉ 22,20-22 

A birodalmi adófizetésre elfogadható egyetlen ezüstérmén, a dénáron látható kép valószínűleg Tiberius császáré (i. sz. 14-37) volt. Az érme előlapján a Tiberius Caesar Augustus, az isteni Augustus fia, a hátoldalán pedig a Főpap feliratot lehetett olvasni. Ez a felirat istenként hivatkozott rá és császárként az imádathoz való jogát fejezte ki. A zsidók sokszor próbálták megvádolni Jézust vallási kérdésekben, és mindig kudarcot vallottak. Most az adófizetés miatt keresték fel, abban a reményben, hogy válasza lehetőséget nyújt nekik, hogy átadják Pilátusnak, aki vádat emelhet ellene. 

Ezek a farizeusok és a Heródes-pártiak úgy okoskodtak, hogy Jézus válaszai mindenképpen helytelenek lesznek. Ha jóváhagyja a római adókat, akkor elveszíti népszerűségét a tömegek körében. Ha a római adók ellen szól, akkor a zsidók átadják a római hatóságnak, Pilátus pedig megszabadul Tőle. Úgy tűnt, csapdába ejtették. Jézus azonban olyan egyszerű bölcsességgel válaszolt, hogy ezek a farizeusok és Heródes-pártiak a saját csapdájukba estek, és ez teljesen esztelennek tüntette fel őket. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” – mondta Jézus. (Mk 12,17; RÚF) Az emberek Isten képmására lettek teremtve, ezért oda kell adnunk Istennek azt, ami az Istené (az életünket), a császárnak pedig azt, ami a császáré (a pénzét és az uralma egyéb javait).