Az óember halott

Az óember halott                                                                                                               November 11. 

Róma 5,19: „Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká.” (RÚF) 

RÓMA 5,19 

Nem az egyes vétkeink tesznek minket bűnössé, hanem a bűnös természetünk az, ami miatt vétkezünk. Ádám egyetlen bűne minden emberben bűnös természetet eredményezett, ez pedig mindenkit arra késztet, hogy bűnt kövessen el. Jézus nemcsak az eredendő bűnnel foglalkozott, amely megfertőzte az emberi fajt, hanem minden egyes bűnnel is. Aki a cselekedetei révén próbál megigazulni, az teljesen elvéti a lényeget. A hívőket a Krisztusba vetett hit teszi igazzá a cselekedeteiktől függetlenül – ugyanúgy, ahogy mindenki bűnössé lett: Ádám egyetlen bűne miatt, nem pedig a mi egyéni bűneink miatt. 

Amikor üdvösséget nyerünk, az óemberünk (Róm 6,6), vagyis a bűnös természetünk meghal, de a bűnre való hajlam megmarad azokban a gondolatokban és érzelmekben, amelyeket az óember hátrahagyott. A kereszténynek már nincs bűnös természete, amely bűnre kényszeríti, hanem egyszerűen az értelme megújításával kell foglalkoznia. A bűn királyként uralkodott a kárhoztatás révén, hogy mindenkire halált hozzon. A kárhoztatás a bűn hadvezére, és érvényre juttatja a hatalmát. Hasonlóképpen, most Isten kegyelme uralkodik királyként az igazság által, hogy mindazokat, akik Krisztusban vannak, bevigye az örök életbe. A megigazultság a kegyelem fővezére, aki megvéd minket az ördög minden ravaszságától. Ha eltávolítjuk a bűntudatot és a kárhoztatást, a bűn elveszti az erejét. (1Kor 15,56) Ha eltávolítjuk a hit általi megigazulás ismeretét, a kegyelem elveszti az erejét, hogy örök életet árasszon a mindennapi életünkbe.