Beteg a szíved?

A mikor hatodik osztályos voltam, részt vettem egy betűzési versenyen. Elhatároztam, hogy én leszek a győztes, ezért aztán hetekig szorgalmasan gyakoroltam előtte. Elérkezett a nagy nap, és én készen álltam. Mindenkinek elmondtam – beleértve a tanárokat is –, hogy én fogom megnyerni a versenyt. Így én kaptam az első szót. Ez a „Rajna” volt, mint folyónév. Magabiztosan kezdtem a betűzést, ami helyes is volt, de elfelejtettem az R-t nagybetűként jelezni.

Így tehát én lettem az első kieső. Nagyon megalázottnak és csalódottnak éreztem magam, mert minden egyes szót ismertem, amit a verseny során adtak, és könnyen nyerhettem volna, ha jelölöm a nagy R betűt. A szívem összetört. El vesztettem azt az indíttatást, hogy kiváló legyek ezen a téren. A hato dikos mentalitásom arra vitt, hogy megesküdtem: sosem fogok többé szépkiejtést tanulni. Az egész rossz ötlet volt! Sőt, én akartam lenni a legrosszabbul betűző személy, aki valaha élt. Sokkal később aztán éle tem során szembekerültem ezzel a kis epizóddal, és újra tanulni kezd tem a betűzést.

Harminc évet vett igénybe, hogy túljussak annak az egy napnak a sérülésén, keserűségén és dühén. A te szíved is sérült valamilyen csalódás miatt? Talán a te sérüléseid súlyosabbak, mint az enyém volt, de az eredmény ugyanaz. Elveszthet-ted a motivációt vagy a reményt, hogy újra próbáld, de ne hagyd, hogy még egy napot ellopjon ez a dolog az életedből! Menj az Úrhoz, és engedd, hogy új reményt és új örömöt adjon! A remény és öröm nélküli élet nem Isten szerint való élet.