János 20,31: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (RÚF)
Krisztusban való teljességünk felismerése óriási biztosíték a megtévesztés ellen. Az üdvösség elnyerését megelőzően nem vagyunk teljesek, és bennünk van egy állandó törekvés az éhségünk csillapítására. Az újjászületés által teljessé válunk Krisztusban, és most már csak több kinyilatkoztatásra éhezünk arról, ami Krisztusban a miénk. A Krisztussal való teljes megelégedettség lefegyverzi a Sátán hazugságait. Minden kísértésnek jelentős részét képezi az elégedetlenség. Ádám és Éva nem evett volna a tiltott gyümölcsből, ha nem lettek volna elégedetlenek azzal, amijük van. Sátán hazugsága elhitetette velük, hogy nincs meg mindenük. (1Móz 3,5) Az igazság az, hogy mindenük megvolt. Jobban hasonlítottak Istenre, mielőtt ettek a gyümölcsből, mint utána. Elégedetlenségük előkészítette a vétküket. Sátán ugyanúgy kísért bennünket, ahogy Ádámot és Évát. (2Kor 11,3)
Ezért a Krisztusban való teljességünk kinyilatkoztatása megóv minket attól, hogy hajszoljuk, amit az ördög kínál nekünk. Ha valaki azt mondja, hogy Krisztus nem elég, szükségünk van még valamire, akkor ez az ördög, aki megpróbál elfordítani a Krisztusban való teljességünktől. Ahogy Jézusban ott volt Isten teljessége, úgy bennünk is Krisztus teljessége van. Ez tesz minket – pontosabban a szellemi emberünket – teljessé és tökéletessé Őbenne. Igazságát, hatalmát és erejét tekintve újjászületett szellemünk ugyanolyan, mint Krisztus szelleme, mivel újjászületett szellemünk valójában Krisztus Szelleme. (Róm 8,9) Isten elküldte a szívünkbe, és azt kiáltja: „Abbá Atyám!”. (Gal 4,6)
