1973 december 30-án súlyosan megsérültem a hátamon. Rendkívül erős fájdalmaim voltak és képtelen voltam kiegyenesedni. Alig tudtam beszélni és a lapockáim szinte egymáshoz értek. Mindez a szolgálatba való beiktatásom előtti este történt, és csak arra tudtam gondolni, hogy milyen rettenetes bizonyság lesz a beiktatásomkor. Hitből azt imádkoztam, hogy meggyógyultam, és kezdtem ellenállni a fájdalomnak és az ördögnek azzal, hogy hitem szerint cselekedtem. Karemeléseket csináltam, térdhajlításokat, megérintettem a lábujjamat, és hasonló mozdulatokat, amiket nem szívesen tettem meg.
Javulás történt, de nem volt teljes a gyógyulás. Lezuhanyoztam és hajat mostam, hogy felkészüljek a szolgálatra. Nagy fájdalmat okozott, amikor a behajlítottam a nyakam, de tudtam, hogy meggyógyultam, és szilárdan elhatároztam, hogy ennek megfelelően cselekszem. Az első és második öblítés között elmúlt valamennyi fájdalmam és teljesen rendben voltam. Képzelj el valakit egy égő épületben. Azt hiszik, hogy meg fognak halni, ha nem jönnek ki az épületből, de csak ülnek a helyükön. Ez bolondság, igaz? Hasonlóképpen, a hit megfelelő cselekedetek nélkül egyáltalán nem valódi hit. Annak megfelelően kell cselekednünk, ahogy hiszünk.
Esetemben szükségem volt a gyógyulásra a hátamban, ezért úgy használtam a hátam, mintha már gyógyult lett volna – mert meggyógyultam! Azok, akik azt mondják, hogy hisznek Isten bőségében, de nem adnak, önmagukat csapják be. Valaki, aki azt mondja, hogy meggyógyult, de továbbra is betegként cselekszik, a tüneteit figyeli, megöli a hitét. Valaki, aki közbenjár egy másik személyért, majd azon aggódik, hogy vajon történt-e valami az illetővel, nem hitben cselekszik. Az igazi biblia hit cselekedetekben nyilvánul meg. Tehát cselekedj ma a hited szerint!
