Dönts úgy, hogy hiszel!

Dönts úgy, hogy hiszel!                                                                                Szeptember 6. 

János 12,39-40: „Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” (RÚF) 

  JÁNOS 12,37-40 

 Ezt a predesztináció legfőbb tanításaként is lehetne értelmezni. Ez azt jelentené, hogy Ézsaiás próféciái miatt ezeknek az embereknek soha nem adatott meg a lehetőség, hogy higgyenek. Isten Igéje azonban világossá teszi, hogy „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”. (Róm 10,13; RÚF)  „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja az én hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (Jel 3,20; RÚF); és „aki akarja, vegye az élet vizét ingyen”(Jel 22,17; RÚF). Isten soha senkitől nem tagadta meg az üdvösség elfogadásának lehetőségét. (Tit 2,11) A Márk 6,5 azt mondja: „Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított.” (RÚF) Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy Jézus nem azért nem tudott csodát tenni, mert nem rendelkezett hatalommal, hanem azért, mert úgy döntött, hogy nem használja a hatalmát az emberek akarata ellenére.

Nem tudott csodát tenni, mert úgy döntött, hogy fenntartja a választás szabadságát. Ezek a zsidók azért nem hittek, mert úgy döntöttek, hogy elutasítják Jézust. Nem tudtak hinni, mert azt választották, hogy nem hisznek. „Beleütköztek a megütközés kövébe” (Róm. 9,32; RÚF), Jézusba. Ézsaiás nem rendelte őket eleve erre a sorsra. Inkább azt látta, hogy nagyon kevesen fogadják majd el, amit hallottak (Ézs 53,1) a Messiásról, és nem ismerik meg az üdvösséget, mert elutasították azt, akiben a bölcsesség és ismeret minden kincse megtalálható. (Kol 2,3) Ezt prófétálta Ézsaiás, és ez meg is történt. Jól fontold meg, mit választasz!