Legtöbbször úgy gondolunk egy keményszívű emberre, mint aki borzasztóan lázad Isten ellen. Igaz, hogy a lázadó embernek kemény a szíve, de ebben az esetben az Ige a tanítványok megkeményedett szívéről beszél. Ők „szerfölött álmélkodtak és csodálkoztak” azon, hogy Jézus a vízen jár.
A megkeményedik itt azt jelenti, hogy érzéketlenné, hajthatatlanná, szellemileg hideggé vagy érzéketlenné válik. A tanítványok nem gyűlölték Istent, inkább annyira érzékennyé váltak a természetes világra és annak korlátaira, hogy teljesen megdöbbentek, amikor látták, hogy Jézus felülírja ezeket a törvényeket. Ez azt jelenti, hogy megkeményedett a szívük.
Ha észben tartották volna azt a csodát, amit Jézus tett korábban (az ötezer ember megvendégelését), akkor nem csodálkoztak volna, amikor meglátták feléjük közeledni a vízen. Végül is Ő kényszerítette őket, hogy beszálljanak a hajóba, ezért felelős volt értük. Csupán egy kis távolságra volt tőlük – ugyanabban a viharban –, ezért tudták, hogy tisztában van a helyzetükkel. Számítaniuk kellett volna arra, hogy Jézus eljön és megmenti őket még akkor is, ha ehhez a vízen kell járnia.
Ez azért van így, mert többet gondolunk azokra a dolgokra, amelyek félelmet és kételyt ébresztenek. A szívünk megkeményedésével kapcsolatos törvényeket pozitívan is alkalmazhatjuk. Megkeményíthetjük a szívünket a kétségekkel szemben, ha kizárólag Isten Igéjén gondolkodunk. Lehetséges és elérhető cél, hogy ugyanolyan érzékennyé váljunk Istenre és a hitre, mint amilyenek a Sátánra és a kétségre voltunk. Ma elmélkedj Isten Igéjén!
