Hit Istenben, vagy hit a hitben?

Jézus így válaszolt nekik: “Higgyetek Istenben! (Márk 11:22)

Ezt az igerészt gyakran annak tanítására használták, hogy legyen hitünk a saját hitünkben. Igaz, szükséges megértenünk és elhinnünk, hogy a hitünk, amellyel bírunk, elegendő ahhoz, hogy bármit elvégezzen, amire szükségünk van az Úrtól, de ez az igevers egész pontosan azt tanítja, hogy a hitünknek Istenben kell lennie, nem pedig saját hitünkben.

Hitünknek egy rajtunk kívüli személyben kell lennie, mert egyébként egyszerűen New Ages-ek vagyunk. Ha a hitünk saját magunkban vagy körülményeinkben van, akkor kudarcra vagyunk ítélve. Amikor a hitünk Istenben van, akkor ez a hit erőteljes, meggyőző!

A Zsidó 12:2 azt mondja, hogy nézzünk Jézusra, hitünk szerzőjére és bevégezőjére. A hit Istennel kezdődik és végződik. A hit teljes mértékben Tőle függ. Annak a személynek, akinek a hite igazán Istenben van, nem jelent nehezebb feladatot “nagyobb” dologban hinnie, mint egy könnyebben hihető, kisebb dologban. Minden dolog apróság Isten képességeihez viszonyítva. Ő korlátok nélküli. Ha a hitünk Istenben van, akkor hitünk nem kell, hogy korlátok közt legyen.

Istenben van a hited? Könnyű ezt mondani. Bármit el tudsz hinni, vagy vannak bizonyos “túl nehéz” dolgok? Ha a hited korlátozott, akkor nincs teljesen Istenben még. Akkor még túlzottan magadra, vagy másokra támaszkodsz. Amikor a hited egyedül Istenben van, akkor semmi sem lehetetlen. (Márk 9:23; 10:27.) Istent korlátozhatod. (Zsoltár 78:41.) Az egyik leggyorsabb módja ennek, ha több hited van a saját képességeidben, hogy azok kudarcot vallanak, mint Isten benned levő képességeiben, melyek sikerhez vezetnek.

Ma teljes hitedet helyezd Őbelé. Ez a kulcs, hogy igazán örömteli napod legyen!