Máté 28,19: „ Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe!” (EFO)
Ahogy ez a megbízatás minden hívőnek szól, nem csupán az igehirdetőknek, a bemerítésre vonatkozó parancs is minden hívőre vonatkozik. Bármelyik hívőnek helyénvaló bemeríteni az embereket. Jézus azt parancsolja nekünk, hogy a bemerítés az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében történjen, még sincs feljegyzés olyan esetről, amikor a hívők ezt tették. Az Apostolok cselekedeteiben szereplő példák azt mutatják, hogy az embereket csak Jézus nevében merítették be.
E miatt a szemmel látható különbség miatt olyan tanok születtek, amelyek szerint nincs Szentháromság, és ha nem csak Jézus nevében történik a bemerítés a benne való hittel, az ember nem üdvözülhet. Ez egy hamis tanítás, amely sok embert félrevezetett. A bemerítkezés a már megtörtént belső változás külső bizonyítéka. Az Apostolok cselekedetei 10,44-48-ban Kornéliusz és az ismerősei beteltek Szent Szellemmel és nyelveken szóltak – bizonyítva, hogy már újjászülettek –, mielőtt bemerítkeztek volna.
Egyértelmű az összhang Jézus megbízása és a korai egyház gyakorlata között. Amikor az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében merítjük be az embereket, akkor Jézus nevében merítjük be őket, mert „benne (Jézusban) lakik az istenség egész teljessége testileg”. (Kol 2,9; RÚF) Ezért mind az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében, mind a Jézus nevében történő bemerítés helyes, ha megértjük a Kolossé 2,9-et.
