Márk 5,19: „Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.” (RÚF)
Isten jóságának egyik megnyilvánulási formája az irgalom. Az irgalmasságot úgy határozhatjuk meg, mint Isten készségét arra, hogy enyhítse bukott teremtményeinek nyomorúságát. Az irgalmasságot sokszor együttérzésnek vagy szeretetteljes kedvességnek nevezik. A bűnös felé fejeződik ki a szenvedés miatt, amit a bűn okozott neki.
Isten irgalma a hívő felé abban nyilvánul meg, hogy Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus új szövetsége révén eltörli a bűn következményeinek nyomorúságát. Az irgalom nem olyasmi, amit kiérdemeltünk vagy megszolgáltunk. Ahogy Pál apostol mondja: „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az Ő IRGALMÁBÓL üdvözített minket.”
„Az irgalom leereszkedő, kegyes szeretet, amely anélkül tölt be egy szükséget, hogy tekintetbe venné a segítségben részesülő személy érdemeit.” (Expository Dictionary of Bible Words [EDBW])
„Amikor még szellemileg halottak voltunk a bűneink miatt, akkor is Isten türelme munkálkodott értünk. Türelmes, elnéző és kedves volt hozzánk. Isten bővelkedett jóakaratban, együttérzésben és segítő szándékban. Bánásmódja kedves, könyörületes és megbocsátó volt irántunk. Bőségesen enyhíteni akarta nyomorúságunkat, és szabadulást akart hozni bűneinkből. Ezt úgy tette, hogy életet adott nekünk a halál helyett. Krisztussal biztosította az üdvösséget. A kegyelme, a kedvessége és a jóakarata által van üdvösségünk. Mindez Isten rendkívül nagy szeretetének az eredménye, amellyel szeretett minket, mindig a jólétünket és a javunkat keresve. Isten kedvel minket.”
