Márk 10,48: „Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!” (RÚF)
Az ördög mindig talál valakit, aki megmondja nekünk, miért ne várjunk eredményeket, amikor kéréssel fordulunk Istenhez. A legtöbb ember inkább a tömeggel marad, és nem tesz semmit, hogy felhívja magára a figyelmet – még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy nem töltődnek be a szükségei. Sőt, minket is próbálnak rávenni, hogy alkalmazkodjunk. Ha ez az ember a sokaságra hallgatott volna, nem kapta volna meg a gyógyulását. „Nem kapjátok meg, mert nem kéritek.” (Jak 4,2; RÚF)
Ez a vak ember jó példája az aktív hitnek. Nem passzívan állt hozzá a gyógyuláshoz. Bátran kiáltott Jézushoz irgalomért. Amikor a tömeg kigúnyolta és csendre intette, még hangosabban kiáltott. Sokan hiszik, hogy Isten meg tudja tenni azt a csodát, amire szükségük van, ám viszonylag kevesen hajlandók aktívan kitartani, amíg el nem érik az eredményt. Attól félnek, hogy mit gondolnak róluk mások. Ennek az embernek a figyelme egyedül Jézusra összpontosult. Semmi más nem számított, és ezért gyógyult meg.
A hitnek szerves része az, hogy teljes szívből keressük Istent. Ha aggódunk amiatt, hogy az emberek mit gondolnak, mert igyekszünk elnyerni a jóváhagyásukat, akkor soha nem fogunk hittel kiállni semmiért, amiért kritizálhatnak bennünket. Ez az egy dolog valószínűleg több embert akadályozott meg abban, hogy átvegye Isten áldásait, mint bármi más. Nem tetszhetsz embereknek és Istennek egyszerre. Sátán felhasználja az üldöztetést, hogy ellopja Isten Igéjét és tönkretegye a hitünket. Ahhoz, hogy láthassuk a hit működését, Pállal együtt azt kell mondanunk: „Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug”. (Róm 3,4; KJV)
