Jó hálát adni Istennek

Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk. (2. Korinthus 9:11)

Az amerikai hálaadás ünnepe gazdag istenfélő hagyományokban. Természetesen a legtöbb ember hallott már az eredeti hálaadásról, amikor a zarándokok hálát adtak Istennek és az indiánoknak azért, hogy segítettek nekik túlélni az első telet az Újvilágban. Az Egyesült Államok sok korai elnöke ünnepséget rendezett, hogy megemlékezzen erről az eseményről. Az amerikai polgárháború ideje alatt, 1863-ban Lincoln elnök azonban rendeletet bocsájtott ki, amiben hivatalos ünneppé nyilvánította a hálaadás napját.

Az eredeti rendeletet valójában William H. Seward írta. Lincoln elnök hasonló megfontolásból még ugyanazon évben egy nemzeti imanapra tett javaslatot. Egy részlet ebből a nyilatkozatból:

“A menny legkiválóbb és leggazdagabb áldásaiban részesültünk; olyan mértékben gyarapodtunk számban, gazdagságban és hatalomban, mint egyetlen más nemzet sem. De közben megfeledkeztünk Istenről. Megfeledkeztünk a nagylelkű Kézről, amely békében őrzött meg, megsokasított, meggazdagított és megerősített bennünket, és balga módon azt képzeltük szívünk csalárdságában, hogy mindezt saját bölcsességünk és erényeink hozták létre. A töretlen siker megmérgezett bennünket, túlságosan önelégültekké váltunk ahhoz, hogy érezzük a megváltó és megőrző kegyelem szükségét, túlságosan büszkék lettünk, hogy a teremtő Istenhez imádkozzunk.”

Rendkívül erőteljes szavak ezek, melyek ma igazabbak, mint amikor először leírták őket. Alázd meg magad, és emlékezz meg arról, hogy Isten olyan sokféleképpen megáldott téged.