Kényszerítsétek őket, hogy eljöjjenek!

A vacsorát készítő ember Istent jeleníti meg, aki mindenkit meghívott a lakomára (személyes kapcsolat Vele). A példa beszéd szerint nem Isten vallott kudarcot az üdvösség aján lásában, hanem azok a vendégek, akiket meghívott, de visszautasították az ajánlatát. A Jézus példabeszédében szereplő meghívottak erőtlen érveket hoztak fel, és ebben nincs semmi különbség a mai emberek indokaihoz képest. Mindegyik kifogás az anyagi gazdagságra vonatkozik, vagy a családi elkötelezettség elsőbbségére az Istennel való kapcsolattal szem ben.

Végül a mester azt mondta a szolgájának, hogy menjen ki, és a sze gényeket, a hontalanokat és a nyomorultakat kérje meg – és ők eljöttek. Az Úr esküvői vacsorája tele lesz világi szempontból „nemkívána tos” elemekkel, de nem azért lesz így, mert Isten elutasította a felsőbb osztályokhoz tartozókat, hanem azért, mert ők utasították el az Urat. Azok, akik bővölködnek a világi javakban, kevéssé hajlanak annak el ismerésére, hogy szükségük van Istenre, mint akik nem rendelkeznek javakkal. Isten először a zsidóknak kínálta fel az üdvösséget, de eluta sították Őt, így szolgáit a pogányokhoz küldte, hogy azok töltsék be királyságát. Ez a példabeszéd bizonyítja, hogy az Úr nem támogatja erőszak alkalmazását annak érdekében, hogy az emberek keresztény hitre tér jenek.

Tiszteletben tartja az emberek szabad akaratát, hogy elfogadják vagy elutasítják Őt. Nekünk azonban azt a feladatot adja, hogy meg győzéssel és szeretettel kényszerítsük az embereket. A „kényszerít” szó bizonyos agresszivitásra utal, ezért nem arról van szó, hogy egyszerűen kiakasztjuk a cégérünket és várjuk, hogy a világ eljöjjön hozzánk. Erő-teljesen üldöznünk kell őket az Örömhírrel. 253 Sürgős parancsod van arra vonatkozóan, hogy Jézus Krisztus meg váltásának és szeretetének a tanúja légy, mivel az Ő visszajövetele kö zel van. Ne vesztegess el ma egyetlen lehetőséget sem, hogy valakivel megoszd az Örömhírt!