Készülj a csodádra!

Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. (Márk 10:50)

Bartimeus idejében a koldusok megkülönböztető ruházatot viseltek. Amikor Bartimeus ledobta a ruháját, ezzel egy figyelemreméltó kijelentést tett. Azt mondta: “Befejeztem a koldulást.” Hitte, hogy Jézus meggyógyítja a vakságát, és ennek megfelelően is cselekedett.

Amíg vak volt, nem láthatta az általa viselt ruhát, de mások látták. A kultúrája arra kötelezte, hogy olyan ruhát viseljen, ami megfelelt az életben betöltött helyéhez. A koldusokat nem igazán szerették, ugyanis nem voltak a társadalom produktív tagjai. Elviselték őket, vagy szánták, de nem csodálták. Nem rendelkeztek azokkal a privilégiumokkal, melyekkel a normál emberek.

Bartimeus bizonyára gyűlölte azokat  a különbségeket, melyeket a vaksága okozott. Kétségtelenül arról álmodott, hogy mi lenne ha láthatna? Miután hallott arról, hogy Jézus vakokat gyógyít, valószínűleg határozott elképzelése lett arról, hogy mit tenne, ha Jézus elhaladna egyszer mellette. Egy dolgot biztosan tudott: ha Jézus a közelében járna, nem engedné, hagy bárki vagy bármi megakadályozza abban, hogy elfogadja a gyógyulását. Soha többé nem menne vissza koldulni, és bizonyára azon is elgondolkodott, hogy mit is tenne, miután újra képes lenne látni.

Bartimeus tudta, hogy Jézus biztosan meg fogja gyógyítani, és soha többé nem lesz szüksége a koldus ruházatra. Mennyire vagy meggyőződve arról, hogy Ő meggyógyít, megváltoztat és megszabadít? Ragaszkodsz a régi ruháidhoz arra az esetre, ha semmi nem történne veled, és koldusként kellene tovább élned? Ez nem igazi hit. Gondolkodj Isten ígéretein egészen addig, amíg úgy látod magad, hogy elfogadod azokat a dolgokat, amelyekre szükséged van. Azután ne készíts terveket hogy visszatérj oda, ahol korábban voltál.