Ki a te felebarátod?

Ezt a kérdést – „Ki az én felebarátom?” – Sátán többfélekép-pen is használhatja arra, hogy becsapjon bennünket. Nem-csak azzal a gondolattal csaphat be, hogy úgy szeretjük a felebarátunkat, mint magunkat, miközben nem ezt tesszük, hanem azzal a kárhoztatással is próbálkozhat, hogy nem szeretjük eléggé felebará tunkat, nem szolgálunk felé elégséges módon Jézus Krisztussal. Nem tölthetjük be minden egyes ember szükségét a világon.

Jézus nem tanította, hogy ilyen módon kellene élnünk. Lukács evangéliumá nak történetében a sebesült ember mellett három ember is elhaladt köz vetlenül. A pap és a lévita továbbsétált. Jézus egyszerűen azt tanította, hogy ki kell használnunk az előttünk lévő lehetőségeket. Az, hogy nem segíthetünk mindenkin, nem indok arra, hogy ne segítsünk egyeseken. Ebben a példabeszédben Jézus úgy határozta meg a felebarátot, mint embertársunkat, aki keresztezi az utunkat, és szüksége van a segít ségünkre.

A szamaritánus lehetőségei határáig ment el, hogy segítséget nyújtson annak az embernek, míg a pap és a lévita semmit sem tettek. A zsidók és szamáriaiak közötti etnikai és vallási gyűlölet fényében Jézus azon választása, hogy a pap és a lévita nem törődtek a sérülttel, míg a szamáriai megsegítette őt, felettébb érdekes! Ezzel világossá tette, hogy nem határozhatjuk meg felebarátunkat annak származása vagy ismert sége alapján. Jézus meghatározása szerint bárki lehet a felebarátod, akit Isten az utadba helyez. Emlékezz ma erre! Teljesen máshogy tekintesz majd azokra az emberekre, akikkel találkozol.