Könnyítsetek egymás terhein!

Könnyítsetek egymás terhein!                                                                   Augusztus 29. 

Lukács 19,23: „Miért nem tetted a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, uzsorával kapjam meg?” (KJV) 

LUKÁCS 19,23 

Az uzsora szó görög eredetije elsődlegesen azt jelenti: szülés, születés, utód. Metaforikus értelemben a hitelező által kapott nyereségre használják. Mózes törvénye igyekezett megvédeni a hitelfelvevőt és a hitelnyújtót egyaránt. Izraelben a kölcsönzés nem a nagykereskedelmi vállalkozásokra irányult, hanem inkább a szegényeket és a rászorulókat segítette, akik nem tudták betölteni a mindennapi szükségeiket. A hitelnyújtás során a hitelezőnek lehetősége nyílt a rászoruló szegények megsegítésére. Ez a szeretet cselekedete volt, amelyben a kölcsönadó ténylegesen könnyített a terhen, átsegítetve izraelita honfitársát a válságon, de tilos volt uzsorát felszámítania. A szegények terheinek enyhítésére hétévente elengedték az adósságokat, és a jubileumi évben visszaadták a földet az eredeti tulajdonosának. 

Az Újszövetségben a kamatra történő pénzkölcsönzés szokásos üzleti gyakorlatnak tekinthető. Noha Jézus soha nem ítélte el közvetlenül a kamatot, általában keményen lépett fel a gazdagság iránti helytelen hozzáállással és a szegények elnyomásával szemben, akárcsak az Ószövetség. Nem igazán istenfélő módja az üzletkötésnek, hogy valaki más nehézségeiből pénzt keressünk. Jelen esetben megengedett, sőt ajánlott volt, de az 5Mózes 23,19-20 világossá teszi, hogy soha nem szabad kamatot felszámítani egy izraelita honfitársnak. Ma ez olyan lenne, mintha soha nem kamatra adnánk kölcsön pénzt egy keresztény testvérünknek. A pénzkölcsönzést nem ítéli el a Biblia, hacsak nem úgy értelmezzük a Róma 13,8-at, hogy az a kölcsönzésről szól. Az Ige azonban világossá teszi, hogy a kölcsön nem Isten legjobbja. Az 5Mózes 28,12 áldásként sorolja fel, hogy soha nem kell kölcsönkérni, míg az 5Mózes 28,44 a kölcsönt a törvény átkának részeként említi. A Példabeszédek 22,7-ben azt olvassuk, hogy „a gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak”. (RÚF)